HEDIA BLOG

A társadalom értékítélő képessége a probléma

2016. szeptember 7. ⎟ Szerző: Herczeg László ⎟

Mai értékrendünk a “csak az eredmény számít” minőségében létezik, mely több megnyilvánulási formáján is tetten érhető. Például egy kifogásolható erkölcsi cselekedeteket tanúsító ember alapesetben közmegítélésben részesül.

De ugyanez az ember, ugyanezekkel a cselekvésekkel a háta mögött már egy egészen más megvilágításba kerül, amint el tud érni valami olyat, ami a mai normák szerint értéket képvisel. Legyen az bármi, csak jó sok pénzbe kerüljön. Ház, autó, utazás, buli, stb. Így fehérednek ki korábban fekete színű cselekedetek. Érdekes, hogy egy gengszter, amikor még konkrétan részt vesz a gyalázatos dolgaiban, még lesötétített ablakú, fekete színű autóval közlekedik. A ruházata is szinte sötét színekből áll. S amint létrejön körülötte egy olyan organizáció, amikor már megteheti, hogy csak karosszékből, telefonon keresztül hozzon döntéseket, s az utasításait a lebukás veszélyének minimalizálása miatt már csak többszörös

közvetítőkön keresztül hajtatja végre, akkor már az autója hófehér, az öltöny úgyszintén. Lásd a közép-amerikai drogbárókat. A rejtőzködő minőséget - a világ bármely részén megfigyelhetően - felváltja a harsány viselet, amint azt a gazdája úgy érzi, hogy kockázatvállalás nélkül immár megengedheti magának. Mi változott közben? A lényeget tekintve semmi. Még a legelvetemültebb gengszter is szeretne a mocsoktól megszabadulni.

De a folyamat közben elsajátítja azt, hogyan lehet a lelkében a zavaró tényezőket elnyomni. Nincs kivétel. Minden ilyen érintett egyszer csak elkezd erkölcsi feddéseket is alkalmazni a környezetében, szavait már-már úgy kell értelmezni, mintha azok egy szent embertől származnának. Még azt is megkockáztatom, hogy annyira asszertorikus ez a magatartás, hogy legbelül kétsége sem merül fel annak, hogy ő valójában még mindig nem több, mint egy kótertöltelék. (A fentiekben a gengszter szó bátran kicserélhető egy politikusra is, persze arra, akit a korrupció maga alá temetett.)

Tehát nem változott semmi. A probléma a társadalom értékítélő képességével van. Míg alapszinten hordozunk egy erkölcsi nívót, a világ hamisan táplált értékrendje ezt elfedi, amikor az általa kínált üveggyöngyöket csillogtatja. Sokunknak ez már elég, már nem vagyunk képesek a csillogás mögött a valóságot érzékelni. Előszeretettel válogatunk a boltok polcain, vagy webáruházakban. Nem egy biztos forrást keresünk, hanem arra vagyunk ösztönözve, hogy a

legolcsóbb megoldásokat kutassuk. Így válunk fogyasztóvá, egyre több és több termék és szolgáltatás rabjává. Bele se gondolunk, hogy milyen árat fizet a világ azért, hogy az adott hús, telefon, autó, üzemanyag, stb. az “asztalunkra” kerüljön. Nem veszünk tudomást a módszerekről, melyek azokat a végeredményeket teremtették. Nem tudjuk, hogy a környezet mekkorát károsodott, a gyártó

cég mennyire haszonleső a minőség kárára. Nem tudjuk, hogy a vezetői korruptak-e, s ha talán mégsem, akkor emberi minőségükben elérik-e azt a mércét, hogy a dolgozóik tisztelettel tekintsenek rájuk. Mindezeket nem látjuk. Csak az árat figyeljük. De még felelősséget sem hordozunk, mivel e rendszer eltakarja a szemünk elől ezeket a tényeket. A média szerepe nem nyilvánul meg abban, hogy ismereteink objektívebbek legyenek. Romlott világban élünk. A helyes elvek hiányában szenvedjük végig életünket. A megoldást kereső csak egyetlen lehetséges utat választhat. Értékrendi alapelveket kell újra felerősíteni az emberekben. Nem kell semmi újat kitalálni, hiszen eleink bővében voltak ezeknek. Csupán hozzá kell igazítani a modern világ lehetőségeihez, a technológiai fejlődéssel érintett területeket kell ezen ősi alapelvek figyelembevételével szabályozni. Ez nem igényel forradalmat. Túl agresszív minőséget hordoz ez a szó is. Nincs szükség még több szabályra, újabb korlátokra. Felvilágosításra,

ellenőrzött információkra s az ebből fakadó megbízható bölcsességre, a tiszta tudat minőségére kell törekedni. S ha ez fejlődik, akkor nő az elutasítottság is az erkölcstelen minőséget hordozó dolgok ellen. Egyfajta csendes, belül megélt lázadás teremtheti meg a helyet egy sokkal emelkedettebb életminőségnek. Ugye érted, hogy nem egy szűk létszámot képviselő emberi csoport életének minőségi szintre hozásáról vízionálunk, hiszen már évezredek óta létezik egy ilyen réteg, akik birtokolják a többség erejének gyümölcseit. A jelentős többség életének tartalmi fejlődése a tét. A minden térre kiterjedő szolgaság intézményének feloldása a tudatosság eszközével. Visszatérve a bevezető gondolathoz. Az eredmén fontos tényező, mert nem elég az úton járni, valahová el is kell jutni, hiszen az út a tapasztalatszerzésen túl más célt nem szolgál. De nem csak az erdmény számít! A transzparencia talán még fontosabb. Át kell látnunk az elénk kínált dolgokon. Ha ezt így tesszük, az elégedettség egy magasabb fokát éljük meg azzal, hogy nemcsak a végeredménnyel tesszük magunkat boldogabbá, hanem annak biztos tudatával is, hogy azzal nem a károkozásban, hanem az értékteremtés, fennmaradás szerves egységében is tevékeny szerepvállalást gyakoroltunk.

Kapcsolódó BLOG és HEDIA-PAIDEIA bejegyzések:
-

Forrásjegyzék, egyéb hasznos információk:
-

Hozzászólások:
(hamarosan...)