Hűha! Hát ez meg miféle szentségtörés? Tanítani az Istent? Tanítani azt, aki mindent tud? Ha ezek a kérdések fogalmazódnak meg benned, akkor nyilván erős tiszteletet érzel iránta. Hidd el, mi is. Mégis fontosnak tartjuk, hogy a tekintély iránti tiszteletünk ne zárja be az elménket egy szűk kereszmetszetű térbe, hanem arra vágyunk, hogy bővítsük ismereteinket róla. Ha pedig úgy vagy vele, hogy nem nagyon hiszed el, hogy létezik egy teremtő erő, akkor nyilván racionálisan éled az életedet, amibe egy isteni entitást nem tudtál eddig beilleszteni. Mi pedig azt állítjuk, hogy mindenkinek igaza van. Persze a maga ismeretei és tapasztalatai szerint. Most megkíséreljük a lehetetlent. Hátha tudunk egy olyan megközelítést adni, mely segíthet abban, hogy közelebb kerülj a teljesebb ismerethez. Arra kérünk, gondold végig az alább leírtakat, hátha válaszra lelsz egy olyan kérdésben, melyre eddig nem kaptál kielégítő magyarázatot. De térjünk vissza a kezdeti felvetésre.

Gondolj csak bele! Lehetséges, hogy az életed értelmének egyik érdekes, de annál jelentősebb fokmérője lehet az, hogy mennyit tanul általad a teremtés? Mit is jelent ez? Azt,  hogy mennyi új tapasztalatot, élményt, érzést, megértést ajándékoztál neki. Ha pedig még ennél is tisztességesebben fogalmazunk, akkor úgy is kifejezhetnénk, hogy mennyit fizettél vissza mindazért, amit a különböző lehetőségektől kaptál. Érdekes gondolat, ugye? A szerint nem az életkor, nem az iskolai minősítő papír, de még csak nem is az elért társadalmi pozíció az igazi mérce az égiek szemében. Persze emberi léptékben a felsoroltak kimagasló tiszteletet érdemelnek, hiszen optimális esetben áldozatvállalások sorozatának eredményéből születtek. A Teremtő is biztosan értékeli ezeket az erőfeszítéseket, viszont nem ez nála az elsődleges. A lényed értékét az a “bányász" és "építőmunka” adja, melyet a hozzád elért lehetőségekből ki tudtál bogozni, amit fel tudtál ezekből a kockákból építeni. Ezek  természetesen nem a pillanatnyi eredményeket, hanem a sok-sok energia befektetése árán született egyedi tapasztalások sorozatát jelentik. A rövid és gyors energiák által teremtett pillanatnyi minőségeket nyilván sok millió ember tapasztalása által már jól ismeri. Az összetettebb, lényegesen bőségesebb számú paraméterekkel rendelkező eredmény az, ami jobban felkeltheti az érdeklődését, hiszen a képére formáltan mi is kiemelt figyelmet fordítunk az egyedi, különleges dolgok felé, amit még nem láttunk, s nem tapasztaltunk. Jó példa erre a művészeti alkotások. Egy remekmű mögött munkaórák sokasága rejtőzik. Kezdve a tapasztalás hosszú-hosszú tanulóidejével, s befejezve az alkotás izzadságszagú teljesítményével. Az alkotó mindig megkapja jutalmát. Egyrészt az alkotás, tapasztalás közben érzett izgalom, s a kész mű láttán az alkotás öröme a jutalma. Másrészt a környezet elismerése. Amire viszont kevesen gondolnak, hogy gazdagabbá vált a mindenség. Igen, akár ez is lehetne egy új szlogenünk: Tegyük gazdagabbá a teremtést! Igazi értéket hordozó gazdagsággal, s nem anyagba zárt értékek felhalmozásával. Fontos, hogy állandó fejlődésben éljünk, meg kell adjuk a lehetőséget arra, hogy ki tudjuk próbálni magunkat új dolgokban, s ezek között vélhetően lesz olyan is, melyet még soha nem tapasztalt senki, így a Mindenségnek is tudunk valami újat adni. Adjunk esélyt tehát magunknak! Közben hozzájárulunk ahhoz is, hogy a felettünk álló irányító erők a számunkra ismeretlen eszközeiket felhasználva megosztják ezt az új információt az emberi közösség (vagy akár egyéb entitások) fejlődésére.

Azt valljuk ezzel, hogy az Isten bár mindenható, de nem mindentudó. A mindenhatóságát teremtő mivoltából adódóan oktalanság lenne megkérdőjelezni, de a mindentudás már más kérdés. Persze ezt a szót is értelmezni kell. Ha ezalatt azt értjük, hogy az eddigi tudás összességének a birtokosa, akkor kétségkívül mindentudó. Ha mindentudás alatt a még meg nem történt dolgok ismeretét is értjük, akkor már más a helyzet. Vannak, akik azt vallják, hogy ennek a tudásnak is a birtokosa. A szerint ez az állítás nehezen védhető. Az isteni entitás is korlátolt abban az értelemben, hogy csak azzal az ismerettel rendelkezik, mely ismeret megjelenik a teremtésben. Óriási tudásszomját a körülöttünk lévő alkotott világ meggyőzően bizonyítja. A tudásvágy nyilván alapvető tulajdonságai közé tarzozik. Ha így van, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem szenved az unalomtól, számára a lét egy állandósult ismeretfelhalmozást jelent, így érdeklődése a műve irányába vélhetően állandó jellegű. Többek között a mi tapasztalatainkból információhoz, azaz tudáshoz jut. Vélhetően ezért teremtett, hogy még nagyobb volumenben tapasztalja meg a lehetőségek sokszínűségét. Minden tudás, minden tapasztalat beleolvad a teremtő erőbe, ezáltal lesz egyre bölcsebb és megértőbb. Ezáltal nyer további ösztönzést arra, hogy tovább teremtsen, új ismeretek által újabb szinteket adjon hozzá művéhez. Mindentudó, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőt is teljes mértékben ismerné. A mindenhatósága, mindentudása kimerül abban, hogy a teremtés minden mozzanatának, tapasztalatának, eseményének és cselekményének a birtokában, az összes eddigi tudás birtokában van. Mint a legmagasabb szintű intelligencia, a legnagyobb információhalmazból merít. Ezáltal a legpontosabban tudja modellezni a várható történéseket. Egy építész esetén, a tervezés szintjén, ha kellő energiát fordít a terv elkészítésébe, akkor kevés meglepetés éri majd a kivitelezés során. De nem lehet mindent megtervezni. Számtalan olyan eleme van az építészetnek is, melyet a munka elvégzése során kell megérteni és megoldani. Egy olyan sokparaméterű rendszernek mint a világunk, elképzelhetetlenül nagy száma van a változóknak. Oly sokismeretlenes az egyenlet, hogy nem létezik egy megoldás, csak lehetséges megoldások, kimenetelek léteznek.

Most már érted, miért létezik az a jelenség, hogy ha valaki kitalál, kifejleszt egy új dolgot, a Föld egy másik pontján szinte majd azonos időben megjelenik ez a tudás másnál is. Éppen ezért számos találmányt több embernek is tulajdonítunk. Az állatok világában ez konkrétabban igazolt jelenség. Egy majomfajnál például tudósaink megfigyelték, hogy egy új helyzetben megtanult és ösztönössé váló cselekvést egy távoli helyen élő, ugyanazon fajhoz tartozó egyedek kis időkülönbséggel azonos módon alkalmazni kezdték.  

S egy utolsó gondolat. Ha helyes a gondolatmenetünk, s számára a tudás, az információ, az ismeretszerzés ekkora fontossággal bír, akkor nyilvánvaló, hogy ezt az utat szánja teremtményeinek, így az embernek is. Ezért bízhatunk abban, hogy az aktuális földi életünkkel nem záródik be a tanulási folyamatunk, hanem ez csupán egy fontos állomása a fejlődésünknek, ahol lehetőséget kapunk ismereteket és tapasztalatokat meríteni a mindenségből. A tudása a mi tudásunk is, s az már csak rajtunk áll, mekkorát merítünk belőle.

Kapcsolódó BLOG és HEDIA-PAIDEIA bejegyzések: - Forrásjegyzék, egyéb hasznos információk: - VISSZALÉPÉS Hozzászólások: (hamarosan...)

VISSZALÉPÉS