HEDIA BLOG
Te tanítod az Istent?
2016.
december 4.
⎟
Szerző: Herczeg László ⎟
Hűha!
Hát ez meg miféle szentségtörés? Tanítani az Istent? Tanítani azt, aki
mindent tud? Ha ezek a kérdések fogalmazódnak meg benned, akkor nyilván
erős tiszteletet érzel iránta. Hidd el, mi is. Mégis
fontosnak tartjuk, hogy a tekintély iránti tiszteletünk ne zárja be az
elménket egy szűk kereszmetszetű térbe, hanem arra vágyunk, hogy
bővítsük ismereteinket róla. Ha pedig úgy vagy vele, hogy nem nagyon
hiszed el, hogy létezik egy teremtő erő, akkor nyilván
racionálisan éled az életedet, amibe egy isteni entitást nem tudtál eddig beilleszteni. Mi pedig azt állítjuk, hogy
mindenkinek igaza van. Persze a maga ismeretei
és tapasztalatai szerint. Most megkíséreljük a lehetetlent. Hátha
tudunk egy olyan megközelítést adni, mely segíthet abban, hogy közelebb
kerülj a teljesebb ismerethez. Arra kérünk, gondold végig
az alább leírtakat, hátha
válaszra lelsz egy olyan kérdésben, melyre eddig nem kaptál kielégítő
magyarázatot. De térjünk vissza a kezdeti felvetésre.
Gondolj csak bele! Lehetséges, hogy az
életed értelmének egyik érdekes, de annál jelentősebb
fokmérője lehet az, hogy mennyit tanul általad a teremtés?
Mit is jelent ez? Azt, hogy mennyi új tapasztalatot,
élményt, érzést, megértést ajándékoztál neki. Ha pedig még ennél is
tisztességesebben fogalmazunk, akkor úgy is kifejezhetnénk, hogy
mennyit fizettél vissza mindazért, amit a különböző lehetőségektől
kaptál. Érdekes gondolat, ugye? A szerint nem az életkor, nem az
iskolai minősítő papír, de még csak nem is az elért társadalmi pozíció
az igazi mérce
az égiek szemében. Persze emberi léptékben a felsoroltak kimagasló
tiszteletet érdemelnek, hiszen optimális esetben áldozatvállalások
sorozatának eredményéből születtek. A Teremtő
is biztosan értékeli ezeket az erőfeszítéseket, viszont nem ez nála az
elsődleges. A lényed értékét az a “bányász" és "építőmunka” adja,
melyet a hozzád elért lehetőségekből ki tudtál bogozni, amit fel tudtál
ezekből a kockákból építeni. Ezek természetesen nem a pillanatnyi
eredményeket, hanem a sok-sok energia befektetése árán született egyedi
tapasztalások sorozatát jelentik. A rövid és gyors energiák
által teremtett pillanatnyi minőségeket nyilván sok millió
ember tapasztalása által már jól ismeri. Az összetettebb, lényegesen
bőségesebb számú paraméterekkel rendelkező eredmény az, ami jobban
felkeltheti az érdeklődését, hiszen a képére formáltan mi is kiemelt
figyelmet fordítunk az egyedi, különleges dolgok felé, amit még nem
láttunk, s nem tapasztaltunk. Jó példa erre a művészeti
alkotások. Egy remekmű mögött munkaórák sokasága
rejtőzik. Kezdve a tapasztalás hosszú-hosszú tanulóidejével, s
befejezve az alkotás izzadságszagú teljesítményével. Az alkotó mindig
megkapja jutalmát. Egyrészt az alkotás, tapasztalás közben érzett
izgalom, s a kész mű láttán az alkotás öröme a jutalma. Másrészt a
környezet elismerése. Amire viszont kevesen gondolnak, hogy
gazdagabbá vált a mindenség. Igen, akár ez is lehetne egy új
szlogenünk:
Tegyük gazdagabbá a teremtést! Igazi értéket hordozó gazdagsággal, s
nem
anyagba zárt értékek felhalmozásával. Fontos, hogy
állandó fejlődésben éljünk, meg kell adjuk a lehetőséget arra, hogy
ki tudjuk próbálni magunkat új dolgokban, s ezek között vélhetően lesz
olyan is,
melyet még soha nem tapasztalt senki, így a Mindenségnek is
tudunk valami
újat adni. Adjunk esélyt tehát magunknak! Közben hozzájárulunk ahhoz
is, hogy a felettünk álló irányító erők a számunkra ismeretlen
eszközeiket
felhasználva megosztják ezt az új
információt az emberi közösség (vagy akár egyéb entitások) fejlődésére.
Azt valljuk ezzel, hogy az Isten bár
mindenható, de nem mindentudó. A mindenhatóságát teremtő mivoltából adódóan oktalanság lenne megkérdőjelezni, de a mindentudás már más kérdés.
Persze ezt a szót is értelmezni kell. Ha ezalatt azt értjük, hogy az
eddigi tudás
összességének a birtokosa, akkor
kétségkívül mindentudó. Ha mindentudás alatt a még meg nem történt
dolgok ismeretét is értjük, akkor már más a helyzet. Vannak, akik azt
vallják, hogy ennek a tudásnak is a birtokosa. A
szerint ez az állítás nehezen védhető. Az isteni entitás is korlátolt abban
az értelemben, hogy csak azzal az ismerettel rendelkezik, mely ismeret
megjelenik a teremtésben. Óriási tudásszomját a körülöttünk lévő
alkotott világ meggyőzően bizonyítja. A tudásvágy nyilván alapvető
tulajdonságai közé tarzozik. Ha így van, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem szenved az unalomtól, számára a lét egy állandósult
ismeretfelhalmozást jelent, így érdeklődése a műve irányába vélhetően
állandó jellegű. Többek között a mi tapasztalatainkból információhoz,
azaz tudáshoz jut. Vélhetően ezért
teremtett, hogy még nagyobb volumenben tapasztalja meg a lehetőségek sokszínűségét. Minden tudás, minden tapasztalat
beleolvad a teremtő erőbe, ezáltal lesz egyre bölcsebb és megértőbb.
Ezáltal nyer további ösztönzést arra,
hogy tovább teremtsen, új ismeretek által újabb szinteket adjon hozzá
művéhez. Mindentudó, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőt is teljes
mértékben ismerné. A mindenhatósága, mindentudása kimerül abban, hogy a
teremtés minden mozzanatának, tapasztalatának, eseményének és
cselekményének a birtokában, az összes eddigi tudás birtokában van.
Mint a legmagasabb szintű intelligencia, a legnagyobb
információhalmazból merít. Ezáltal a legpontosabban tudja modellezni a
várható történéseket. Egy építész esetén, a tervezés szintjén, ha
kellő energiát fordít a terv elkészítésébe, akkor kevés
meglepetés éri majd a kivitelezés során. De nem lehet mindent
megtervezni. Számtalan olyan eleme van az építészetnek is, melyet a
munka elvégzése során kell megérteni és megoldani. Egy olyan
sokparaméterű rendszernek mint a világunk, elképzelhetetlenül nagy
száma van a változóknak. Oly sokismeretlenes az egyenlet, hogy nem
létezik egy megoldás, csak lehetséges megoldások, kimenetelek léteznek.
Most
már érted, miért létezik az a jelenség, hogy ha valaki kitalál,
kifejleszt egy új dolgot, a Föld egy másik pontján szinte majd azonos
időben megjelenik ez a tudás másnál is. Éppen ezért számos találmányt
több embernek is tulajdonítunk. Az állatok világában ez konkrétabban
igazolt jelenség. Egy majomfajnál például tudósaink megfigyelték, hogy
egy új helyzetben megtanult és ösztönössé váló cselekvést egy távoli
helyen élő, ugyanazon fajhoz tartozó egyedek kis időkülönbséggel azonos
módon alkalmazni kezdték.
S
egy utolsó gondolat. Ha helyes a gondolatmenetünk, s számára a
tudás, az információ, az ismeretszerzés ekkora
fontossággal bír, akkor nyilvánvaló, hogy ezt az utat szánja
teremtményeinek, így az embernek is. Ezért bízhatunk abban, hogy az
aktuális földi életünkkel nem záródik be a tanulási folyamatunk, hanem
ez csupán egy fontos állomása a fejlődésünknek, ahol lehetőséget kapunk ismereteket
és tapasztalatokat meríteni a mindenségből. A tudása a mi tudásunk
is, s az már csak rajtunk áll, mekkorát merítünk belőle.
|