HEDIA BLOG
Evolúció vagy Teremtés? Ez itt a kérdés?
  2017. február 15.    ⎟    Szerző:   Herczeg László   ⎟


Az élet keletkezésének mikéntjét kétféle módon értelmezzük. Az egyik tábor a teremtés, a másik a spontán kialakulás híve. Egyik a kreacionalizmus, azaz az intelligens tervezés, a másik az evolúció, a kiválasztódás alapjaira épülő fejlődésbe vetett hiten alapul. Arra a felismerésre jutottam, hogy ha a teremtés a valósabb forgatókönyv, akkor az tulajdonképpen nem más, mint a kezdetektől tartó, érákat átívelő evolúciós fejlődés. Igen, jól olvasod. Hiszen kezdetben nem tudjuk mi volt. Talán kezdet sem volt, bár ez eléggé felfoghatatlan. Csakúgy, mint az ősrobbanás, ott sem értjük a kezdetet, sem a kiváltó okot. De ezután már értelmesebben találgathatunk. A teremtés elkezdte munkáját. Először a kereteket, majd a formákat alkotta meg. Ez talán az anyagi teremtés előtt, a rezgési energia anyaggá sűrűsödését megelőző időszakban azt jelentette, hogy intelligenciával bíró partnereket hozott létre, melyet akár nevezhetünk angyaloknak is, azok különböző rangjaiban és formáiban megvalósítva. Ez sem egyszerre, hanem egymásra épülő módon, talán korrekciókkal kísérve történhetett. Csakúgy, mint a materialista, Istent nélkülöző eredet-magyarázatban. Majd az anyagi lét megjelenése jelentette az újabb mérföldkövet, mely a lét fejlődésének, azaz evolúciójának is tekinthető. Álláspontom szerint a két, látszólag gyökeresen szembenálló tézis annyira nem ellentétes előjelő, azaz fizikai fogalommal élve nem taszítják egymást, hanem pont ellenkezőleg, egymás irányába tartanak. Egyik igazolja a másikat. Persze a nagy kérdés eldöntése a végére marad. A vezérlő erő és az azzal rendelkező vezérlő elme valóban létezik, vagy mindez a puszta spontaneitás eredménye? Ezt most még nehéz megválaszolni. Pontosan az ismereteink korlátai miatt. A leghelyesebb álláspont az lehet, csakúgy, mint egy inga esetén, ha viszonylagos középponti állapotban marad, azaz érzékelve a jeleket (információkat) tehet ugyan kilengéseket, de akkora jel még nincs a rendszerben, azaz annyi információval még nem bírunk, hogy olyan mértékben kilengjünk, hogy már ne tudjunk visszatérni az eredeti állapotunkba. Ez ugye fizikai képtelenség, mégis az élők (s persze eleink is) jelentős hányada ekként gondolkodik, s általa így cselekszik, hoz napi döntéseket.  Vagy mint egy KeljFelJancsi játék (az illusztráció inkább Julcsa, mint Jancsi) a pillanatnyi reakciótól ugyan eldőlni látszik, de a működési elve alapján mindig visszatér a kiegyenlített, egyensúlyi állapotába. Számunkra is adott ez a működési elv, csak mi úgy hívjuk, hogy tudatosság, mely a megbízható információk összességéből fakad. Ugyan egy-egy részinformáció, új felismerés, szenzációgyanús hír kibillenthet ebből az állapotból, de a legbölcsebb újra és újra felvenni az egyensúlyi állapotot, hiszen nem tudhatunk biztosat ebben a kérdésben. Szubjekciókra viszont nem építhetünk saját életünket jelentősen befolyásoló lételméletet, hiszen házat sem építünk rendezetlen tulajdoni állapotú építési telekre, illetve vállalkozást sem indítunk fel nem mért piaci viszonyok közepette. E sorok írójának mérlege mégis egy picit oldalra dől, a teremtés felé. De ez az ő látásmódja. Szubjektív látásmódja. A tiéd lehet ettől eltérő, és azzal sincs az égvilágon semmi baj. Cselekedd a jót, kutasd az önnön valódat, a felismert paramétereid alapján pedig kövesd az utadat. Akár rendelt, akár általad kijelölt legyen is az! Élj úgy, hogy teremtésben hívőként se kelljen egy pillanatra se azt érezned, hogy lemaradsz valamiről is az életben, s ha a valóság mégis csak az lenne, hogy a létünk pusztán annyi időtartamú, amennyit ebben a testben megtapasztalunk, akkor is elégedetten tudj visszatekinteni létezésed összességére. Ha evolucionista szemlélőként építed az életedet, akkor azt tedd úgy, hogyha bármikor eljönne egy olyan pillanat, hogy számot kell adnod minden cselekedetedről, akkor se érjen kellemetlenül, értékteremtéseid léted értelme mellett tanúskodjanak. Akár a sírba visszük, akár nem tudásunkat, tapasztalatainkat, döntéseinknek, az életreakcióinknak nyoma marad környezetünkben, embertársainkban, alkotásainkban. Legyen az életpályád egy kőtanú, mely arról árulkodjon, hogy hasznára voltál az emberi civilizációnak. Valaki(k) ezt biztosan értékelni fogja. Az Isten vélhetően, de az utókor biztosan. Mégegyszer feltéve a címben szereplő kérdést. Evolúció vagy Teremtés? De vajon ez a legfontosabb kérdés?

Kapcsolódó BLOG és HEDIA-PAIDEIA bejegyzések:
-
Forrásjegyzék, egyéb hasznos információk:
-
Hozzászólások:
(hamarosan...)