Rövid
tartalom
Egy
genetikai kutatással foglalkozó vállalat, a SynSect
elszigetelt helyen lévő létesítményében az L9 Morgen program
fejlesztési kísérletének 5. évében járunk. De valami nem úgy alakul,
ahogy tervezték. Munkájuk eredménye egy hibrid biológiai organizmus,
amely képes egyéni döntéshozatalra, valamint kifinomult érzelmi
reakciókra is. Mégis hiba csúszik a számításaikba, az alany önmaga
számára is időnként irányíthatatlanná válik. Ilyen esetben egy
biztonsági alakulat kiküldését diktálná a vállalati protokoll, de az L
széria kényes mivolta és egy korábbi, Helsinkiben tapasztalt esemény
miatt ezúttal óvatosabban járnak el. Egy kockázatelemzőnek nevezett
kolléganőt küldenek a helyzet orvoslására, akire nehéz feladat hárul.
Szabad kezet kap, neki kell döntenie a kutatás további sorsáról, azaz
arról, hogy a teremtett emberi lény alkalmas-e a sokszorosításra. A
kutatásban részt vevő alkalmazottakban érzelmi kötődés alakult ki
teremtményük, Morgen iránt, akire a vállalat csupán speciális céllal
létrehozott termékként tekint. Ők viszont az eredeti tervvel
ellentétben több érzelemmel ruházták fel, s eredményüket áttörtésnek
értékelik, hiszen az felülmúlta a legvadabb elképzeléseiket is. Sőt
naívan egy új célt fogalmaztak meg. Egy nálunk jobb ember
létrehozásában résztvevőként tekintenek önmagukra. A kiküldött
munkatárs
hővös viselkedése erős kontrasztot képez a tudóscsoport túlfűtött
érzelmi tónusához képest. Morgen mindenkinél intelligensebb, testileg
és mentálisan gyorsabban fejlődő emberként azonban nem nyűgözi le
kockázatelemző szereplőnket. A felszínre került hiba okán elvégzett
pszichológiai teszt azonban nem várt fordulatot hoz mindenki számára.
Idézetek
a filmből:
Szerencsétlenül alakult, de legalább ebből is tanultunk valamit...
Ugyan kétségtelenül látványosak a hibák, de a terv igenis a megfelelő irányba tart...
- Büszke vagyok rád! - Miért? - Mert megtanulod, hogyan légy önmagad. Nincs ennél fontosabb a világon.
- Pontosan mi is ez a kockázatfelmérés? - Az, aminek hangzik. A vállalatok többsége számol
bizonyos kockázattal, én pedig megmondom, hogy a várt profit ellenében megéri-e.
Megtanultam a leckét. Minden egyes döntésünk következményekkel jár.
Tudja, mi a legkegyetlenebb dolog, amit egy bezárt emberrel tehetünk? Ha megmutatjuk, mi van odakint.
Az én szememben a kényelem gyakran csak az igazság útjában áll!
Abban bíztunk, hogy amennyiben a modell az eddigieknél öntudatosabb,
autonóm és emberi, megtaníthatjuk, hogyan lehet jobb ember nálunk.
Szándékunkban állt bebizonyítani, hogy lehetséges létrehozni egy békés szintetikus életformát.
Ugyan arra törekedtünk, hogy érzelmi intelligenciát hozzunk létre, Morgen képtelennek
bizonyult túllépni az eleve fegyverek számára tervezett paraméterein
HEDIA
ÖSSZEGZÉS
(lehetőleg csak a film megnézését követően olvasd el ezt az anyagot)
A filmben az aktuális genetikai tudásanyag gyakorlati életbe történő
átültetésének kísérletező fázisát láthatjuk. Az ember Isteni
szerepkörbe lép.
Magasra hangolt érzelmi intelligenciát építettek az eredeti tervben
parancsvégrehajtó eszköznek, fegyvernek szánt kísérleti alanyba,
legfőbb erősségének nem az emberré tevő érzelmi, hanem a robotikus
végrehajtó minőséget szánták. Ennek érdekében az erőszakos megoldások
végrehajtására való hajlam, a morális kontroll kikapcsolása elsődleges
prioritást élvezett a teremtmény mentális alaptulajdonságainak
meghatározásakor.
A film nem tudja teljes mértékben kielégíteni a belső
igazságérzetünket, a végkifejlet nem vezet happy endhez. Azonban így is
értékes mintát nyújt abból a lehetséges alternatív jövőből, ahová akkor
jutunk, ha hagyjuk, hogy a dolgok a jelenlegi mederrendszerben
haladjanak tovább.
A film hihető sugallata szerint egy riasztó jövő előtt állunk, ahol
megfelelő anyagi eszközökkel bíró, a szükséges befektetési
időráfordítást vállalni tudó óriásvállalatok etikai normák nélkül
képessé válnak beavatkozni a ma még viszonylag biztonságban lévő
genetikai egyensúly rendszerébe. Hasonlóan a gyógyszeriparhoz,
mellékhatások feletti szemethúnyások sorozata árán nyitogatják pandora
szelencéjét. A hatalom iránti olthatatlan vágy, a kielégíthetetlen
anyagi növekedés táplálja azt, hogy a valójában aprócska siker
érdekében a jövőben is óriási áldozatokat hozzunk, hiszen néhány
kilónyi arany kinyerése érdekében ma is hegyeket vagyunk képesek
eltüntetni, s nem érjük fel ésszel, hogy a drága aranynál még nagyobb
kincs az érintetlen, természet alkotta táj, annak lélekgyógyító
szépsége. Többre vágyunk, s az ár, melyet ezért fizetünk, már-már a
legértékesebb kincsünket, az életünket veszélyezteti. A film is emberi
életek tragédiáját vonultatja fel, ahol valójában az érthetetlen
semmiért áldozzák fel tehetségüket, magán és munkaidejüket, sőt az
életüket, azaz mindenüket, amivel csak rendelkeznek.
Bemutatót kapunk arról is, hogyan használja ki a gazdasági elit a
szellemi elit képességeit a maga érdekében. Jól látható, hogy ez a
függőségi rendszer milyen szakadék felé vezeti a társadalom
biztonságát, értékrendszerét.
Az élet él és élni akar. Bárki is hozza azt létre, egy olyan erő
születik, mely minden rendelkezésre álló eszközt és forrást felhasznál,
hogy léte fennmaradjon. Olyan energia táplálja, melyet ma még nehezen
tudunk definiálni.
Az öntudatra ébredés elkerülhetetlen velejárója, hogy megtudjuk, kik
vagyunk igazából. Az ébredő (megvilágosodó) ettől a pillanattól kezdve
önmagává válik. Az addig elfojtott, de erősebbnek bizonyuló paraméterek
előtérbe türemkednek. Akár az is előfordulhat, hogy a visszahúzódóból
harsány, a békésből vad ösztönöket felmutató lény kerekedik. Ezért a
legfélelmetesebb tevékenység az önismereti kutatás, mégis
elkerülhetetlen a fejlődésünk érdekében. Morgan is ráébred, hogy ki ő
valójában, milyen célból lett létrehozva, és kiengedi saját szellemét a
palackból. Vajon a párod mellett, a munkahelyeden, a szakmádban, a
szabadidős tevékenységeid által önmagad lehetsz? Valamikor fel kell
tenned ezt a kérdést is. Minél hamarabb, annál több időd marad a
továbbiakban egy minőségibb szellemi öntudatban élni.
A film segít annak a sejtésnek az elképzelésében, ahogy a mai ember
teremtésének hajdani eseményei történhettek, azaz egy újabb lépéssel
közelebb kerültünk az emberré válás folyamatának megértéséhez. A Morgan
projekt átgondolása is rávilágít, hogy egy külső beavatkozás adhatta
azokat az előnyöket a többi fajjal szemben, melyek segítettek
hegemóniánk kialakulásában. Genetikailag kódolt információk jól
összehangolt rendszere a felelős az emberi jellem minőségéért. Érdekes,
ha ezzel a gondolatisággal olvassuk el például az ókori görög
mondavilágból Pandora teremtését. A tervhez minden isten hozzájárult, s
mindegyikőjük adott valamit - egy “csábító ajándékot”, ahogy a
mitológia fogalmaz - a saját lényegéből, így hozva létre egy olyan
teremtményt, aki egymaga rendelkezett az istenek tulajdonságaival.
Talán ezek az ajándékok genetikai kódok, melyek addig csak
elszigetelten léteztek, de eljött az idő arra, hogy kipróbálják
együtteshatásukat?
“…meghagyta Héphaisztosznak, a kovácsmesternek, hogy
gyúrjon össze gyorsan földet vízzel, és abból formáljon istennőkhöz
hasonló szépséges alakot, Athéné pedig tanítsa asszonyi munkára,
mesteri szövésre-fonásra, az aranyos Aphrodité öntsön kedvességet,
vágyat keltő szépséget a fejére, míg Hermész lássa el mindenféle
csalafintasággal. Ezek szót fogadtak Zeusznak, hamarosan szemérmes szűz
alakját formálta ki az agyagból a sánta kovácsisten, Pallasz Athéné
felövezte és kicsinosította, Aphrodité kísérői, a Khariszok, és Peithó,
a rábeszélés istennője, aranyláncokat aggattak rá, a széphajú Hórák
tavaszi virágból font füzérrel díszítették fel, Hermész hazugságot,
csábító szavakat és tolvaj szokásokat rejtett a keblébe, s ugyancsak ő,
az istenek követe adott nevet is neki: Pandórának, „mindenki által
megajándékozottnak” nevezte el, mert az Olümposz minden lakója
ajándékozott neki valamit.”
A
filmben ember öl embert. Valójában teremtmény öl teremtőt. Ez felvet
egy súlyos morális kérdést. Ha elsajátítjuk azt a képességet, hogy
megtanuljuk elfedni az aggályainkat, akkor alkotásaink túlélhetnek
bennünket. Akár úgy, hogy ők okozzák pusztulásunkat. Vajon képesek
lesznek erre? Egy még provokatívabb kérdés: Vajon mi, emberek, ha majd
fejlődésünkben elérjük azt a szintet, hogy találkozhatunk alkotóinkkal,
akkor egy ilyen kontaktus esetén képesek lennénk arra,
hogy akár meg is öljük az “Isteneinket”? Ahogy a filmben, így a
valóságban ma még naivitással tekinthetünk az alkotó - teremtő
kapcsolat valódi minőségére. De a Prometheus filmből már kaphattunk
ízelitőt abból, hogy lehet ez másképp is. Lehet, hogy ezek olyan
megközelítések, melyekre még eddig nem gondoltál. De el kell
sajátítanunk azt a (pontosabban újra fel kell erősítenünk a bennünk
lévő ) képességet, hogy az aggályaink egyensúlyba kerüljenek a
vágyainkkal, azaz megnyugtató és igazolt válaszokat kell találnunk
ezekre a félelmeinkre.
A film nem lesz az évtized sztorija, de sok kérdést felvet, melyeket
érdemes tovább fejtegetni. Legalább kétszer nézd meg, hogy a sztorin és a
látványelemeken túllépve rá tudj érezni és el tudj mélyülni ezekben a
gondolatokban is.
