2016. Július 4.
Egy aggódó családtag levele

Először is fogadd el, hogy amiket itt leírok, az nem a képzelet, hanem sajnos az átélt tapasztalat gyümölcse. És az aggodalom, mivel sok olyan dolog létezik a világunkban, amit nem szeretném, hogy átélj, de amin én mentem végig, attól aztán tényleg megóvnálak, ha van erre bármilyen hatásom.

Ha kedved van megismerni közelebbről ezt a szervezetet, ám legyen, tégy egy kísérletet. De arra kérlek, időnként kukkants bele ebbe az anyagba, és ne beszélj a tanúkkal erről, mert nekik már szinte az összes kérdésre csípőből jövő kész válaszaik vannak. Értelmetlen lenne az egész próbálkozás.

Viszont
azért lesz bölcs dolog ebbe az anyagba időnként belenézegetned, hogy maradjon egy összehasonlítási alapod az ott tanultak és az itt összefoglalt lényegi elemek között. Így objektív maradhatsz. Ha ezt elfogadod, akkor ez meg fog védeni attól, hogy elszédülj az egyoldalú tanítástól. A többi pedig már csak a bölcsességeden áll vagy bukik.

Időnként frissíteni fogom újabb gondolatokkal ezt az oldalt. Most csak neked szól, de később - és ez már egy régi tervem — segíteni szeretnék sokaknak, hogy ne essenek áldozatul ennek a szektaság jegyeit magán viselő tudatmódosító, tapasztalataim szerint a lelkiséget súlyosan romboló közösségnek.

Meg akarlak menteni például attól, hogy te is átéld a Bibliára alapozott tanításaik és jóslataik menetrendszerű módosításait. Egyszer össze fogom foglalni, melyek is voltak ezek… Utólagosan és együttesen elég nevetségesen hangzanak… Az arhívumaikból el is tüntetik az erre utaló információkat
, a kiváncsi új tagok ezeket már nem érik el, a régiek meg ugye már nem merik bevallani önmaguknak sem, hogy milyen átalakulásokat is éltek meg… az elhitetett reménység eléggé életben van ahhoz tartva, hogy holmi főbb állásfoglalások megváltoztatása eltántorítsa a tanúkat a legfőbb céltól.

„Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé:
legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.
(Máté 10:16)

Szelidségre vannak ösztönözve, valóban úgy is viselkednek, és ezt tiszta szívvel is teszik. Ezért jó embereknek tűnnek és amúgy valahol valóban azok is. De nagyon erősen ki vannak képezve arra, hogyan tudnak hatni az érzelmekre. Kinek mi a gyengéje, arra építenek. Aki elveszített egy szerettét, annak ez, aki betegségben szenved, annak pedig az.  Mindenre van orvosság, egy illúzió, a hamis világot felváltó új világuk, melyet már rajzolgatnak legalább 100 éve. Az emberiség legalább 90 %-a amúgy is érzelmi alapú döntéseket hoz, így irányítja az életét. Így veszünk ruhákat, autót, stb… Nagyon kevés a racionalitás. Vedd észre, amikor az érzelmeidre próbálnak hatni!

Másik módszerük az asszerció. Ez azt jelenti, hogy amit elég sokszor, ismételve hallasz, azt egy idő után igaznak fogod hinni.

Pistike szindróma: -
 Hülye vagy fiam! - kilencszer hallja, nem hiszi el,
de tizedjére elfogadja, hogy ő egy hülye gyerek,
és attól a pillanattól kezdve hülye gyerekként fog viselkedni -
 és itt tetten érhető egyfajta szülői felelősség!


Így működnek a reklámok, de valójában így programozzuk magunkat is. Annyiszor elmondunk önmagunknak valamit, hogy egy idő után rendíthetetlenül elhisszük. Ezért zavaróan erős az egója egyeseknek, míg másoknak nincs elegendő önérzete, önbizalma. Valaki nagyon könnyen teremt kapcsolatot, talál társat magának, míg más szegény még a zoknija párját sem találja. Mert olyan balga minőségű dolgokat mondogat magának, amit egy idő után tényként elhisz. Tulajdonképpen így működik a hit is. Vigyáznak is erre nagyon, ezért van heti 3-szor gyülekezet, hogy ez az ismétlődés nagyon hatékony legyen. Annyiszor fogsz hallani adott gondolatokat, hogy egy idő után elhiszed, hogy az a valóság. Érdekes, aki kiszakad ebből a heti háromszori kötelezettségből, az valahogy elkezd feleszmélni. Nekem is így sikerült. 

Jehova Tanúi sem tökéletesek. Bár az új tagjelöltek előtt sokszor úgy tűnnek, hogy nagyon barátságos, tisztességes, becsületes emberek. Az igazság az, hogy valóban azok is, legalábbis nagyon annak akarnak látszani. Elismerem, hogy ez elég nagy hatékonysággal sikerül is. Amikor már egy tanuló eljut oda, hogy nem számít újnak, azért picit megváltoznak a dolgok. Észre fogod venni, hogy ugyanolyan gyarlóságokat hordoznak, mint bármelyikünk, csak a tanultakhoz való görcsös igazodás miatt ez elfojtódik. Hasonló ez egy udvarlás kezdetéhez. Az elején annyira óvatosak, hogy minden a lehető legszebb legyen… de hát lakva lehet megismerni a másikat, és ez igaz Jehova Tanúira is. Rá fogsz jönni, hogy a látszat mögött nincs is annyira óriási szeretet… csak görcsös ragaszkodás a tanultakhoz és egyfajta félelem, hogy nem fognak tetszeni Jehovának. Nagyon szánalmas.

Érdemes még beleolvasni a kommentjeikbe, melyeket hitüket védelmezve újabban - mióta 2012 óta szabad az internetet használniuk - írogatnak. Meg fogok osztani egy videót is, a Youtube  csatornán tanulságos módon látható, mennyire primitív szintig lehet eljutni ebben a nagy-nagy "szeretetben". Csak egyszer
nehogy a verbális fegyverzet után valódiakat is adjon a vezetőtestület a kezükbe. A harcias szellem már megvan némelyikőjükben.

Jehova Tanúi bibliakutatóknak vallják magukat… régen ez is volt a nevük, több, mint száz évvel ezelőtt. A valóság az, hogy nem a Bibliát forgatják a legtöbbet, hanem a társulat vezetőinek kiadványait, melyekben ott vannak az adott gondolatmenetet alátámasztani hivatott, de csak rövidke idézetek a Bibliából.

A tanúkat inkább nevezném Őrtorony tanulmányozóknak, mint Biblia tanulmányozóknak. Szerintem a Biblia csak azért fontos, hogy - a vezetőtestület tagjai, akik irányítják ezt az egész közösséget - hiteles megerősítést találjanak saját gondolataik alátámasztására. És itt van a kutya elásva. Ezt a több milliós (azt hiszem nyolcmilliós) közösséget szellemileg 8-10 ember irányítja. Köztük az elnök, aki a legnagyobb tekintélynek örvend. Szavuk megkérdőjelezhetetlen. De érthető okokból nagyon kevés információt tudhatunk meg róluk. Azt adnak el a híveknek, amit akarnak. Értenek is hozzá, hiszen több, mint száz éve csiszolják már a kommunikációjukat, építik infrastruktúrájukat, gyarapítják a társulati vagyont. Nem számolnak be arról, hogy - az imáikon túl - közvetlen, spirituális kapcsolatban állnak-e az Istenükkel. Erre vannak azért a gyülekezetekben homályos célozgatások. De nyilvánvaló, hogy erről szó sincs. Valójában Jehova és a gyülekezetek népe között ők jelentenék az (éppen aktuális) információt közvetítő kapcsot. Hogy is van ez? Hm...

Róluk néhány információ. Maguk választják meg tagjaikat. Tehát ha elhalálozik közülük valaki vagy kilép (erre is volt már példa), akkor ők döntik el, hogy ki méltó arra, hogy betöltse a helyet. Sokat dolgoznak, ami javarészt írással telik (de ezek a kiadványokban névtelenül jelennek meg), valamint bírói tevékenységgel, ugyanis ők döntenek minden gyülekezeti és magasabb hierarchiájú szinteken felmerült kirívó problémás ügyekben.

Érdemes elolvasni az egyik ilyen volt vezető testületi tagnak a könyvét, melyet azután adott ki, miután lelkiismereti okra hivatkozva elhagyta a testületet. A bírói döntések túlnyomó részt szexuális életet érintő, egy kívülálló számára megdöbbentő tartalmú problematikákkal foglalkoznak.

A Vezető Testület tagjai életük során 100-150 országba látogatnak el, ahol kongresszusokon buzdító elődásokat tartanak. Ilyenkor a szállásuk, ellátásuk magas szinten biztosítva van. Igényeiket a szervezők a maguk buzgó módján szolgálják ki. Persze itt nem kell dáridóra és luxus dolgokra, limuzinra, drága vacsorákra gondolni. Rongyrázás természetesen nincs, de valójában olyan életminőség adatott számukra, mint ami még egy világsztárnak sem jön el soha. Például nem kell félniük attól, hogy paparazzik lesből lefotózzák őket és másnap az újságok címoldalán díszelegnek, mivel ezek az emberek a világ számára teljesen ismeretlenek. Nem mondom, irigylésre méltó helyzet. Irányítói hatalom, számonkérhetetlenség, megélhetési gondtalanság, még cölibátust sem kell vállalniuk. Utazások, nagy beruházások megvalósítása, közben egészséges táplálkozás, szeretet és tisztelet övezte légkör. Nincsenek ciklusok, újraválasztások. A munkájuk elhalálozásukig tart. Igazi stresszmenes élet. A pápának sincs ekkora kiváltsága, főleg, hogy női ruhában kell szegénynek megnyilvánulnia. Na mindegy, ez egy másik történet.

Visszatérve a társulatra. Hatalmas ingatlanvagyonnal rendelkeznek és elképzelhetetlen anyagi eszközökkel. Ingatlanjaik telkeit a hívek vásárolják, és ők is építik fel önkéntes munkával. Ha nincs elég adomány, a társulattól vesznek igénybe kölcsönt, hogy aztán azt visszafizetve elmondhassák, hogy egy újabb ingatlannal gyarapították a társulat vagyonát. Zseniális. Tanítani kellene! Vagy képzeld el, hányan lehettek az elmúlt száz év során azok, akik örökös híján abban bízva, hogy a lehető legjobb kezekbe kerül a szerzett vagyonuk - és ezzel a feltámadásukba vetett hitüket is erősítve - a társulatra hagyatékoltak. De óriási volt azok száma is, akik az 1975-re megjósolt világvége előtt eladták ingatlanjaikat és a pénzt a társulatnak adományozták. Persze ezt már nem kapták vissza. (Ez egyébként egy érdekes kérdés. Miért is van szüksége a szervezetnek pénzre egy világvége után? Ja, hogy az örök életet így próbálták Jehova istenük előtt bebiztosítani? Hú...)

Érdekesség még, hogy nem vallási közösségekre jellemző gazdasági formában gazdálkodnak, hanem részvénytársaságként. Tehát a részvények valakiknek a birtokában vannak. Nyilvánvaló, hogy nem Jehova birtokolja. De akkor kik?

Tedd fel magadnak a kérdést:  Mit nyerhetsz ezzel az egésszel?  Szerintem ezek a helyes válaszok:

- Egy bizonyos ideig egyfajta lelki nyugalmat, ami egy reménységből fakad… egy új világ reménységéből… könnyebben fogod feldolgozni a váratlan és kellemetlen eseményeket, mert átitat egy hit, hogy nemsokára úgyis minden megváltozik, jobbra fordul.

- Megismered a Bibliát mélyebben, rájössz, hogy te sem vagy butább, mint más, sőt, csiszolódik, élesedik az elméd…

- Új, nagyszámú ismerősre lelsz, akik kizárólag mind ehhez a valláshoz tartoznak… sok érdekes, igazi jó emberek ők, meg fog érinteni a tisztaság, a becsületesség, az őszinteség szele, amit eddig nem is hittél, hogy ilyen létezik… ez valóban igaz, magam is megtapasztaltam. Csakhát a pokolba vezető út is jószándékok sorával van kikövezve - tartja a közmondás.

- Úgy fogod érezni, hogy végre megértésre találtál… ez addig fog tartani, míg elég időt rászántál már a gyülekezeti életre… aztán lassan (sajnos nagyon sokára) ráeszmélsz, hogy ez korántsem így van, már senkit nem érdekelnek annyira a gondjaid, mint az elején, itt is mindenki el van foglalva a sajátjával… 

- Értelmi képességeid mindenképpen fejlődni fognak, nagyobb rálátást kapsz a világ dolgaira, a kommunikációd fejlődni fog… Ha nem ragadsz bele ebbe a hitbe, nem hagyod magad átformálni, akkor ezzel még nyerhetsz is… én se lettem volna soha vezetp beosztású ember, nem tartottam volna beszédeket, így pl. temetési beszédeket sem, ha nem gyakoroltatták volna velem a gyülekezetben… igaz, itt a nőknek alárendeltebb szerep jut, ez elsősorban a férfiaknak ad fejlődési lehetőséget.

Másik kérdés, hogy mit veszíthetsz? Szerintem az alábbiak a legfontosabb gondolatok. 

- Ami a legszembetűnőbb lesz, szinte az összes barátodat, ismerősödet elveszíted, legalábbis nagyon meglazulnak ezek a kapcsolatok… gyanakodva fognak rád tekinteni, érezni és éreztetni fogják, hogy te már más lettél, ezért szép lassan eltávolodnak tőled… kevesen fognak győzködni, a többség inkább lekopik… és ez igaz a családra is… már másképp néznek rád… attól félek, hogy az amúgy is öntudatos gyerekeid vajon hogyan reagálják le ezt az egészet… Biztos lehetsz benne, hogy nem a tisztelet fog nőni, hanem a lesajnálás részükről… Ezt az egészet kockára tenni… nem tudom érdemes-e? 

- Elveszíted a saját döntési jogkörödet, hogy dönteni tudj, mi a jó és mi a rossz számodra… Ezt a gyülekezet vénei mondják meg, nekik pedig a vezető testület határozza meg, mi helyes és mi nem… Amit most el sem tudsz képzelni, de lelkiismereti késztetést, belső ösztönzést fogsz érezni, hogy azt a kevés ismeretet, amit már elsajátítottál, mihamarabb megoszd másokkal… a gyülekezet is a legfőbb küldetésről, a prédikálás szükségességéről szól, az egész tanulás, minden egyes összejövetel azért szerveződik, hogy felkészítsen a hit megosztására másokkal… Okossá tesznek, mint a kígyó… legalábbis azt hiszed… a valóságban csak ismételgeted azokat a gondolatokat, melyeket belédültettek… szinte nem lesz saját gondolatod, mert minden lehetséges kérdésre, amit az emberek megfogalmazhatnak egy hívő ember számára, a vezető testület tagjai kész válaszokat ültetnek el a gyülekezeti tagok elméjébe… szerintem robotikussá változnak egy idő után, nem hinném, hogy lenne köztük valaki, akinek lennének saját gondolatai a hit dolgairól, Bibliáról… Egyébként ez a prédikálás a legnagyobb próbatétel ebben az egészben… nehéz átbillenni arra a tudatszintre, hogy hozzáláss… először ezért egy tapasztalt tanúval fogsz elindulni, hogy a gátlásaidat tompítsák ezek a tapasztalatok… Meglátod majd, hogy milyen sokan fognak hülyének nézni, szinte csak elutasításban lesz részed… De, mintha mazohistává változtál volna, elkezded ezeket az elutasításokat élvezni, ez csak megerősíti küldetéstudatodat. Hiszen a tanítványokat is üldözték annak idején. Téged is üldöznek az igazadért.  Ezért tovább fogsz lépni, már nem fognak érdekelni ezek az elutasítások… egyre erősödik a késztetés, hogy erről beszélj másoknak… csakúgy, mint egy narkós… egy idő után már megszűnnek a gátlások, csak az újabb adag (prédikálás) számít. Valóban ezt akarod?

- Ha már aktív prédikáló vagy, számot kell adnod, mennyit tevékenykedtél. Egy nyomtatványon vezetned kell, hány órát prédikáltál az adott hónapban. Ezt a vének kiértékelik. És eszerint fognak rád tekinteni. Hónap vége felé, amikor még nincs egy óra sem, egyre nagyobb kényszert fogsz érezni, hogy mindegy kinek, csak néhány órát beszélhess, mert nullás papírt azért mégse akarsz leadni. Sokan átélik ezt, hidd el. Csak nem tudom, kit akarnak becsapni. A gyülekezet véneit, önmagukat, vagy az Istent? Nagyon szánalmas ez is.

- Amikor felébredsz ebből az állapotból, és tudatosabban kezdesz újra gondolkodni, azt fogod észrevenni, hogy akik kezdettől körbevettek, mint egy leprást kerülni fognak… Ha találkozol velük, nem fognak köszönni, mivel ez számukra tiltott dolog… Ez nehéz időszak… a régi barátaid már sehol, és az új “családod” meg már meg sem akar ismerni. Ezt Pál találta ki annak ideján, dehát ez a szélhámos még majd megérdemel egy írásos összefoglalót. Mindenesetre hatalmas lelki teher ez, ez is a céljuk a “szeretet embereinek”, hogy lelileg  gyötrődj. Ha idáig jutsz, azt tanácsolom, csak nevess! Hadd gyötrődjön a gyötörtető! Amúgy ettől féltelek a legjobban, hiszen egy nagyszerű társasági ember vagy, úgy érzem, ez az állapot véglegesen kibillentene… nagyon nehéz újra felépíteni egy baráti-lelki közösséget… időközben már te is megváltoztál… más lettél… valamiért üresebbnek fogod magad érezni… olyasmi érzés ez, mint amikor valakit megerőszakoltak, majd eldobtak… csak most az agyad lett megerőszakolva, alapértékek terén szétzilálva.

- Elveszíted az ünnepek iránti lelkesedésedet. Már nem fogsz úgy tekinteni a karácsonyra, a születésnapra, névnapra, nemzeti ünnepekre. Kiüresednek ezek az értékek. Az ilyen napok  hétköznapnak fognak tűnni… jön a karácsony és azon veszed észre magad, hogy már nem díszíted a lakást, már nem érzed az ünnep varázsát… kihalnak ezek a nemes érzések… Jehova Tanúi egyébként nem ünnepelnek semmit, legfeljebb az esküvőt. Régen nem táncolhattak. Lehet, hogy már ebben is változtattak. Ja, egy ünnepük azért van. Jézus kenyértörésének ünnepe, vagy ahogy ők nevezik, az Emlékünnep. Ha majd részt veszel egy ilyenen, majd a végén tedd fel a kérdést. Hát ez meg milyen ünnep volt? Ilyen szürke, lényegtelen, semmitmondó és semmilyen érzést előhozó “ünnepet” még soha nem tapasztaltam. Talán annyiban más, mint a többi összejövetel, hogy ilyenkor mintha többen lennének. Ezen a részvétel szinte kötelező. Ha más nem, hát a kiváncsiság, hogy vajon lesz-e valaki, aki vesz a kenyérből (pászkából). De nyugi, általában nem vesz senki. Meg a borból sem. Azért a katolikusoknál egy kicsit mozgalmasabb ez a szertartás. Nagyon szánalmas ez is. Legalább lenne egy normális ünnepnapjuk. 

- Annyira elhitették veled, hogy a világ gonosz, hogy a Sátán irányítása alatt áll, hogy gyanakodva fogsz minden olyan dologhoz közeledni, ami addig természetes volt számodra. Az ördög munkálkodását fogod észlelni nagyon sok dologban ami körülvesz. Amúgy milyen szép is lenne, ha minden rosz dologért lehetne valakit hibáztatni… érdekes gondolat, hogy milyen jó dolog is az ördögnek tulajdonítani minden bűnünket, tévelygésünket, rossz döntésünket. Meg másokét. Nem baj, ő elbír mindent… Vicces, hogy ebben az értelmezésben végül is egy pozitív figurát alkottak, ha mélyen belegondolsz.

- Úgy ismerlek téged, hogy az élet már nagyon sokszor próbára tett. Talán többször, mint az átlagot. Az idegrendszered, a tűrőképességed, a türelmed magán viseli ezeket az emlékeket. Röviden: én azért valamennyire sérülékenynek gondollak ahhoz, hogy felvállalj egy ilyen hatalmas átalakulást az életedben. De még ha ennyi lenne, nem is lenne nagy baj. Inkább azon aggódok, hogyha túl mélyen és túl sokáig leszel a részese, vajon az idegrendszered hogy fogja elviselni a felébredést, a majdani eltávolodást. Nem vagy buta nő, tudom, hogy ezt majd egyszer felismered. De aggódok azért, hogy nehogy nagyobb sebeket ejtsen rajtad, mint amiket egyébként most is hordozol magadban. Ennyit nem ér az egész, hidd el!

Én ezt az egész Jehova Tanúságot egyedül a cigányságnak ajánlanám (de azt is csak egy ideig). A felemelkedni vágyó cigány embernek. Itt megtanulnak szépen, sőt elegánsan felöltözni, helyesen kommunikálni, ami sajnos nagy többségükre nagyon is ráfér. De egyben veszélyes fegyver is, hiszen nem egy esetet ismerek, ahol a volt Jehova Tanúja cigány legényből a legmenőbb bűnöző egyéniség bontakozott ki. Még drogterjesztőt is ismerek közülük. Hát ehhez csak cinikusan lehetne gratulálni, de az meg nem az én műfajom. Amúgy megfigyeltem, hogy a cigánylányoknak - kiöltözve, ápolt külsőt igényelve, a normalitás egyéb értékeit magukává téve - szinte egytől egyik magyar hívő fiút sikerült becserkészniük. Nekik már megérte ugye, hiszen hozzájuk már megérkezett az új világ, amiben kislányként talán sohasem reménykedhettek. Nagy dicsőség ugyanis a cigány ember számára, ha magyar házastársat sikerül fognia. Ez igaz a cigány fiúkra és a cigánylányokra egyaránt. Szerintem tényleg nekik való ez az egész. Itt fel tudnak emelkedni. Az persze más kérdés, hogy ez már asszimiláció, egy új kultúra átvétele. Csak ez működik. Csak ez az integráció tűnik hatásosnak az évszázados belterjességből adódó genetikai, szociológiai és kulturális leromlás feljavítására. Nem folytatom, mert már nagyon súrolom a mai korszellem tűrőképességének a határait.


Köszönöm, hogy elolvastad,

a legjobbakat kívánom Neked!