 | Múlt és jövő között Múlt és jövő harcterén vagyok A MOST, a JELEN embere Ki első sorai után Bután így kiált: Le vele! Ki az, ki múltját siratja? Hisz ettől beteg legtöbb lélek Újra már nem harcolható, Örökre vesztett remények. Utólag, „ Ha tudtam volna!” Hajh, de milyen jó is volna Ez a keserű szindróma Ugye? Ismerős a nóta! Illúziók puszta romja, Lakhelyed ott berendezve Minden nap egy újabb torony Omlik össze, várad veszve. Addig, amíg érettebb Korodat még el nem éred Építgeted falaidat, s hogy Rab vagy? Ésszel fel nem éred! Egyéb publikációk: www.poet.hu |