 | Mivé lett a lét? Negyvenkét éves lettem én S újra születik egy költemény. Itt billegek életem delén S többet megéltem, mint azt Hajdan reméltem én. Negyvenkét év, s ami belefér Egyvégű gyerta, de sokaknak ég! A kisváros ódon szegletén Állandó harangzúgó neszén A világ gondját-baját menteném. Negyvenkét év. Alig hihető. Lassan nagy lány már a kicsi nő. Ami eddig cuki, most már menő. Istenem! Szinte észre sem vehető, Fejét vesztve miként rohan az idő. És Te, zajban izzó, romló erény, Mondd! Mit rejt ma az emberi edény? Hová tűnt el a dicső, ősi nemeslevél? Hát nem látod, hogy ez az eltévedt világ Csupán a káprázatot vetíti felém? Felelj kérlek! Mivé lett a lét? Egyéb publikációk: www.poet.hu |