Emese meséje


Kerek erdőn innen és túl
Iszkol Szaladka, a kis nyúl.
Vetve vállán keresztbe
Ámokfutó cipője.

Nem is látja rohantában
Lurkó medve áll útjában.
Ah, te meg nyuszi, hová futsz?
Kérlek, mondd el, amit tudsz!

Ezt épp most mondta a mókus
Ma ránktört a kommunizmus!
Ezért futok ilyen gyorsan
Sosem tudni! – szólt baljósan.

Ejha! – néz egyet a medve
És a bundám? Mi lesz vele?
S ha azt is államosítják,
Honnan lesz új medveirhám?

Í
gy érte el őt a jó szó

Derék állat, jó felfogó.
Dacolva a nagy súlyával,
Elindult hát, Szaladkával.

Lám egy nyuszi, s egy behemót,
Ez aztán szép, ilyen se volt!
Nézi őket róka koma,
Nem érti, hát szalad oda.

Elébük vág, álljt parancsol
Két állat így hová trappol?
Azért mondjátok el nekem
Futásotok mire vegyem?

Ennek bizony nagy az oka
Légy a társunk, ne menj oda!
Erdőszerte nagy a zavar,
Sok a komcsi, egyet akar.

Ennek a fele se tréfa
Mentsük, amit lehet, még ma!
Elindulnak, s alig mennek
Szól a róka: Nem mehetek!

Eszem sunyi, vörös a színem
! Ott a helyem, ott a szívem!


Egyéb publikációk:
www.poet.hu