Emese meséje Kerek erdőn innen és túl
Iszkol Szaladka, a kis nyúl. Vetve vállán keresztbe Ámokfutó cipője. Nem is látja rohantában Lurkó medve áll útjában. Ah, te meg nyuszi, hová futsz? Kérlek, mondd el, amit tudsz! Ezt épp most mondta a mókus Ma ránktört a kommunizmus! Ezért futok ilyen gyorsan Sosem tudni! – szólt baljósan. Ejha! – néz egyet a medve És a bundám? Mi lesz vele? S ha azt is államosítják, Honnan lesz új medveirhám? Így érte el őt a jó szó Derék állat, jó felfogó. Dacolva a nagy súlyával, Elindult hát, Szaladkával. Lám egy nyuszi, s egy behemót, Ez aztán szép, ilyen se volt! Nézi őket róka koma, Nem érti, hát szalad oda. Elébük vág, álljt parancsol Két állat így hová trappol? Azért mondjátok el nekem Futásotok mire vegyem? Ennek bizony nagy az oka Légy a társunk, ne menj oda! Erdőszerte nagy a zavar, Sok a komcsi, egyet akar. Ennek a fele se tréfa Mentsük, amit lehet, még ma! Elindulnak, s alig mennek Szól a róka: Nem mehetek! Eszem sunyi, vörös a színem ! Ott a helyem, ott a szívem! |