|
A - talán - legismertebb
hangfelvételből származó verzió
- itt meghallgatható -
|
Czigány Lóránt
rekonstrukciója A fellehető források, gyűjtemények alapján
a leghitelesebb, legterjedelmesebb
változatnak tartják
|
Egyéb
verziók
gyűjteménye
| HEDIA
által ajánlott verzió |
|
|
|
|
I
|
I.
|
|
|
Nagyfalu határán csend honol a tájon,
Csak egy méla borjú bőg fel néha fájón.
Alvó béresektől tarkállik az asztag,
Hajh, de rég volt az, mikor még itt basztak. |
Nagyfalu határán csend honol a tájon,
Csak egy beteg borjú fingik néha fájón.
Alvó béresektől tarkállik az asztag,
Hajh, de régen volt már, mikor itt még basztak.
|
|
|
Beborult az élet, szidják a világot,
Mert, hogy kivetettek a pinára vámot.
Fonók derűlt mélyen alszik most az ének,
Adómentes pináról álmodnak a vének. |
Beborult az élet, szidják a világot,
Merthogy a pinára kivetettek vámot.
Fonók derűs mélyén nyugszik most az élet,
Adómentes pinát álmodnak a vének.
|
|
|
Toldi kúrián is rajta csüng a rontás, Nem veri a pöcsét csak egy méla kondás.
Itt él Miklós, ki már lassan őszre kajla,
Legendás dorongját ódon rozsda marja. |
Toldi portáján is rajta csüng a rontás,
Néha veri pöcsét csak egy méla kondás.
Itt él Miklós, ki már lassan őszbe hajla,
Legendás dorongját ónos rozsda marja.
|
|
|
Hajh, amikor még bejárt vígan sok hegyet-völgyet, Haj, amikor nagy pöcsre fűzve szűzlányt, úrihölgyet.
Nem ragyog már Miklós farka hímes kékkel,
Diót tör csak vele, s néha dinnyét lékel.
|
Hajh, még mikor bejárt vígan hegyet-völgyet,
Nagy faszára tűzve szűzlányt, úrihölgyet.
Nem ragyog már Miklós farka hímes ékkel,
Diót ver csak véle, s néha dinnyét lékel.
|
|
|
Budavára felől kósza hírek járnak,
Ott is beborult már a régi jó világnak.
Buzeráns taljánok erkölcse hódit,
Becipeltek azok csúf, idegen módit. |
Budavár felől is kósza hírek járnak,
Ott is béborult a régi jó világnak.
Buzeráns taljánok rút erkölcse hódit,
Kik becipelték a csúf idegen módit.
|
|
|
Ez a nyavalyája sok úri háznak,
Nyegle udvaroncok nyalnak, franciáznak.
Így kesereg Miklós, míg szolgája Bence, Megmaradt kenőccsel a tepsit kikente.
|
Ez a nyavalyája sok főúri háznak,
Nyegle udvaroncok nyalnak, franciáznak.
Így keserge Miklós, míg szolgáját, Bencét
Szalasztotta, hozzon a farkára kencét.
|
|
|
Aztán tréningképpen, mint ifjú korában,
Léket fúrt faszával a szemöldökfába.
Ekkor egy hírnök jött, elfúlva a hírrel:
Budán egy cseh delnő gyalázatot mível!
|
Aztán edzésképpen, mint ifjú korában,
Rést ütött faszával a szemöldökfában.
Ekkor egy futár jött, és pihegve szóla:
Budán egy cseh delnő a magyart leszólja!
|
|
|
Riszálja valagát, s a magyart becsmérli.
Nincs már acélos jó magyar fasz? - kérdi.
Felhördült most Miklós, s félrelökve Bencét,
Szétverte pöcsével a vaspántos kredencét.
|
Nincsen már acélos, jó magyar fasz? - kérdi,
Riszálja valagát, nemzetünk becsmérli.
Felhördül Miklósunk, félrelöki Bencét,
Szétveri faszával a búboskemencét.
|
|
|
Smírglizi farkát, rozsdás buzogányát,
Próbaképpen meghágta Bence ifjú lányát.
Ünneplő ruháját felrántotta aztán,
Így szólt: Megmutatom, mit tud egy aggastyán! |
Megsmirglizi fasza rozsdás buzogányát,
Próbaképp megbassza Bence unokáját.
Ünneplő ruháját felrántotta aztán,
S így szólt: Megmutatom, mit tud egy aggastyán!
|
|
|
Végül felkapott egy darab tüzes taplót,
Seggbe döfte vele úgy Rárót, a vak lót,
Hogy szörnyű kínjában szegény, rozzant pára
Táltosként száguldott Miklóssal Budára. |
Végül felkapott egy darab tüzes taplót,
Seggbe döfte vele úgy Rárót, a vak lót,
Hogy szörnyű kínjában szegény, rozzant pára
Táltosként száguldott Miklóssal budára.
|
|
|
II.
|
II.
|
|
|
Gyászlobogót lenget a szél Buda várán,
Tarseggű keselyű gubbaszt ott mogorván.
Házastársak jönnek: delnők, tág valaggal,
Rég nem használt férjek, fityegő kis fasszal. |
Gyászlobogót lenget a szél Buda ormán,
Tarseggű keselyű gubbaszt fenn mogorván.
Házastársak jönnek: delnők, tág valaggal,
Rég nem használt férjek, fityegő kis fasszal.
|
|
|
Impotens lovagok mennek támadásra,
Háromhetes, kemény, távnyalásra.
Trágár udvaroncok nyaldosnak duettba',
|
Impotens lovagok mennek távnyalásra,
Háromnapos, kemény, hősi támadásra.
Ocsmány udvaroncok nyaldosnak duettbe',
Ritkán használt pöcsük penészes, szuette.
|
|
|
Amott martalócok, ledér menyecskék
Kefélnek hátulról, éppúgy, mint a kecskék. S míg így majmolják az oktalan barmot,
Eunoch fújnak seggel víg tamtamot. |
Amott martalócok és ledér menyecskék
Kefélnek hátulról, akárcsak a kecskék.
És míg így majmolják az oktalan barmot,
Eunuchok fújnak meg egy víg alarmot.
|
|
|
Verseny van kiírva, az fűti a bandát,
Ki tudja meghágni Bunyevác Mirandát.
Ki cseh származású, hirdeti nagy garral:
Nem találkozott még nagypöcsű magyarral.
|
Verseny lett kiírva, az fűti a bandát,
Ki tudja meghágni Pogyebrád Mirandát.
Ki cseh származású, hatalmas valaggal,
Nem találkozott még nagyfaszú magyarral.
|
|
|
Buda hajlatában vert tanyát a tábor,
Veterán vezérük idős Laczkfy nádor.
Kinek nemi kedve napról-napra fogyó.
Segge immár ráncos, töke fonnyadt bogyó.
|
Duna hajlatában áll a magyar tábor,
Veterán vezérük idős Laczkfy nádor.
Kinek nemi kedve napról-napra fogyó,
A segge már ráncos - töke fonnyadt bogyó.
|
|
|
Rongyszerű pöcsével csak néha keféle,
Inkább a csizmaszárát fényesíti véle.
Ifjú leventéknél még szörnyűbb a viszony,
Ismertető jelük: idült pina-iszony. | Rongyszerű pöcsével csak néha keféle,
Inkább csizmaszárát fényesíti véle.
Ifjú leventéknél még szörnyűbb a viszony,
Ismertető jelük: idült pina-iszony.
|
|
|
Ily vezetővel, ilyen lovagokkal,
Ki bírna bajt vívni rengő valagokkal.
Hogyan is vághatnák be a farkukat tövig?
Akik a pinát csak csúzlival lövik. |
Ilyen vezetővel, ilyen lovagokkal,
Ki merne bajt víni rengő valagokkal.
Hogy is vághatnák be kopjájukat tövig?
Ők, akik a pinát csak csúzlival lövik.
|
|
|
Hiába hempereg faszt epedve nőjük,
Évszámra nem áll fel rohadt bögyörőjük.
Hajh, magyar dicsőség, régen tűnő holmi,
Hol késel legendás nagy pöcsöddel, Toldi?
|
Hiába hentereg faszt epedve nőjük,
Hószámra nem áll fel hervadt bögyörőjük.
Hajh, magyar dicsőség, talmi, tűnő holmi,
Hol késel legendás nagy pöcsöddel, Toldi?
|
|
|
Nem tud itt kefélni néhány kún, pár mór még,
Bújjék ki a ködből farkad, mint az árbóc!
Vágtass öreg Miklós, leckéztesd a hordát,
Nyerd meg ezt az utolsó, hősies tornát! |
Nem tud itt már baszni, csak néhány kún, s pár móc,
Bukjék ki a ködből faszod, mint az árbóc!
Vágtass öreg tökös, leckéztesd a hordát,
Nyerd meg az utolsó, a leghősibb tornát!
|
|
|
III.
|
III.
|
|
|
Hogy a nap korongja a hegyekre hágott,
Miklósunk lovának tar seggére vágott.
Mivel annak vágtatni nem akaródzott,
Csak poroszkált, fingott, vakaródzott. |
Hogy a nap korongja az egekre hágott,
Toldi vén lovának a seggére vágott.
Mivel annak vágtatni nem akaródzott,
Csak poroszkált, fingott, közben vakaródzott.
|
|
|
Mivel sarkantyúját elvesztette kockán,
Így Miklós pöcsével úgy vágta lapockán,
Hogy szegény gebéből majd kiszállt a pára,
S táltosként futott Miklóssal Budára.
|
Mivel sarkantyúját elvesztette kockán,
Miklós a faszával úgy vágta lapockán,
Hogy szegény gebéből majd kiszállt a pára,
S vágtatott táltosként Toldival Budára.
|
|
|
És a küzdőtéren, mint a harc hevített,
Összecsuklott és egy utolsót nyerített.
Öreg - szólt egy lovag, s dőlt nagy röhögésbe' -,
Hős paripád kimúlt végelgyengülésbe'! | És a küzdőtéren, mit a harc hevített,
Összecsuklott és egy utolsót nyerített.
Öreg - szólt egy lovag, s dőlt nagy röhögésbe' -,
Hős paripád kimúlt végelgyengülésbe'!
|
|
|
Öreg! Tudsz-e hágni? Indulsz a tornára? Mond csak! Emlékszel még a nyálkás pinára? |
Míg társait szintén röhögések rázták,
Szegény öreg Miklóst marták, figurázták.
Öreg! Tudsz-e hágni? Indulsz-é a tornán?
Elmerengsz-e néha, pinára gondolván?
|
|
|
Faggatják lihegve, ám ő csak mogorva.
Hallgat szemlesütve, mint egy vén aszkéta.
Bőg a gyülevész nép: Szűz vagy, vén apostol?
Azért vakaródzol? vagy a sok lapostól?
|
Hallgat szemlesütve, mint egy vén aszkéta,
Ravaszul titkolja: ő is baszik néha.
Zúg a gyülevész nép: Szűz vagy, vén apostol?
S miért vakaródzol? Tán a sok lapostól?
|
|
|
Ám vad röhögésük dobpergésbe vész el,
Az olcsó szellemesség nem segít a népen,
Mely most farkbehúzva kóborol a réten. |
Ám vad röhögésük dobpergésben vész el,
Verseny lesz itt, hol fasz, nem pedig az ész kell!
Olcsó szellemesség nem segít a népen,
Mely most farkbehúzva kódorog a téren.
|
|
|
A cseh delnő rengő valagával
Csalogatja őket mézzel, malagával.
|
Hol a cseh hetéra rengő valagával,
Csalogatja őket mézzel, malagával.
Nagy seggét himbálva dől a heverőre,
Negédesen kiált: Lovagok, előre!
|
|
|
Bújnak a magyarok, csak a lengyel Gaszton
Hempereg a híres brüsszeli damaszton.
|
Bújnak a magyarok, csak a lengyel Gaszton
Hentereg a díszes brüsszeli damaszton.
Ám lankadt pöcsével vall hamar kudarcot,
Bús pironkodással adja fel a harcot.
|
|
|
Szól Miranda: Nincsen jó magyar fasz, mondom!
Nincs? ... |
Szól Miranda: Nincs jó magyar fasz, ha mondom!
Nincs? - terem rikoltva Toldi a porondon.
Felkapja a delnőt, s feldobja hörögve,
Visszazuhantában húzza rá a szögre.
|
|
|
|
Elfelejti mostan búját, öreg voltát,
Úgy pörgeti faszát, akár a motollát.
Szaltózva hajítja fel ismét morogva,
Miranda ájultan terül a porondra.
|
|
|
... légy humánus!
Előront szavára tíz cseh uránus.
Leugrik a nőről, lábra pattan,
Szörnyű nagy fasza a csehek hátán csattan.
|
Lovag! - sikolt a hölgy -, légy kissé humánus!
Előront szavára tíz vad cseh ulánus.
Leugrik a nőről Toldi, s lábra pattan,
Szörnyű nagy fasza a csehek hátán csattan.
|
|
|
Majd feljebb emeli az eres faszát,
Fricskándozva veri szét a csehek rongy hadát.
|
Majd feljebb emeli véreres nagy faszát,
Szétfricskázza vele a csehek rongy hadát.
Lett ottan haddelhadd, Miklós fasza pörög,
Fertály órán belül sok sebesült hörög.
|
|
|
Ráront most Miklósra egy cseh női század,
Numerát most Miklós leadhat vagy százat.
|
Ráront ím farkára egy cseh női század,
Numerát Toldi itt leadhat most százat.
Meg se kottyan néki, hiszen erre készült,
Sok dorongolásban nem hiába őszült.
|
|
|
Farkát egymás után a delnőkbe akasztja,
Fertály óra alatt mind félholtra bassza.
|
Faszát a sikongó delnőkbe akasztja,
Kisvártatva mindet félhalottra bassza.
Sunyi buzik ekkor orvul rátámadnak,
Dákójára erős kötélpányvát dobnak.
|
|
|
|
Hatan ragadják a kötelet végénél,
Ám Miklós erősebb a hegyi medvénél.
Megpörgeti gyorsan kipányvázott faszát,
És hozhatja nékik a Halál a kaszát.
|
|
|
S mit csinál ezalatt Miranda, a beste?
Zöldre vált valaggal a menekvést kereste.
Nekiront most Miklós kegyetlen döféssel,
Felnyársalja őt hatalmas pöcsével. |
S mit csinált ezalatt Miranda, a beste?
Zöldre vert valaggal a menekvést leste.
Nekirontott Miklós kegyelemdöféssel,
Felnyársalta őt is hatalmas pöcsével.
|
|
|
|
Kegyelem, hős vitéz! - nyöszörög a lotyó,
Verdesi valagát a két ágyúgolyó.
És ahogy aléltan eltátja a száját,
Megpillantja benne Toldi saját makkját.
|
|
|
Tapsol a nép, fetreng, seggét veri földre,
Egetverő zajjal kapják Miklóst ölbe.
Míg magasra tartják, győzők táncát lejtik,
Igyekezetükben Miklóst fejre ejtik. |
Tapsol a nép, fetreng, seggit veri földre,
Egetverő zajjal kapják Toldit ölbe.
S míg magasba tartva győzők táncát lejtik,
Igyekezetükben Miklóst fejre ejtik.
|
|
|
Beverte homlokát, mely követ talála,
Lett a harci dalból halottak siráma.
|
Sajnos a homloka egy kőbe talála,
Annak recés éle lőn szörnyű halála.
Így múlt ki hát végül a vitéz dalia,
Kinek életében sose ártott pina.
|
|
|
|
Gyászkoszorút fontak hervadt pinaszőrbül,
Hetven pucér delnő állt sírjához őrül.
A búcsúbeszédet Laczkfy nádor mondta,
Toldi hőstetteit szépen felsorolta.
|
|
|
|
Idézte, hogy baszta Johannát halálra,
Hogy rántotta aztán az udvart faszára.
Regélte a talján hadjárat napjait,
Midőn levágták a magyarok makkjait.
|
|
|
|
És hogyan állt bosszút az álnok Gertrúdon,
Kiontva ármányos lelkét a nagy rúdon.
Nem hiába baszta végig az életét:
Öregen védte meg a hon becsületét.
|
|
|
|
S a nádor, míg szava könnyeket fakasztott,
Holt pöcsére díszes rendjelet akasztott.
Vesztére, mert nyomban ordít, mint az őrült:
Csoda történt! Miklós farka megdicsőült!
|
|
|
|
Koporsó fedele szilánkokra mállott,
Hogy az iszonyú fasz utószor felállott,
S rácsapott a nádor rücskös valagára,
Ki tovább ordítva szaladt fel egy fára.
|
|
|
|
Lett is riadalom, menekült mindenki,
Mert ilyen csodáról nem hallott még senki.
Áll, mint egy intő jel, Toldi Miklós fasza:
Amíg van magyar fasz, addig él a haza!
|
|
|
Na és ti? Olvastátok?
Hát menjetek a picsába!
|
|
|
|