|
A - talán - legismertebb
hangfelvételből származó verzió
- itt meghallgatható -
|
Czigány Lóránt
rekonstrukciója
A fellehető források, gyűjtemények alapján
a leghitelesebb, legterjedelmesebb
változatnak tartják
|
Egyéb
verziók
gyűjteménye
| HEDIA
által ajánlott verzió |
|
|
|
|
|
Előhang
|
|
|
Hajh, nyalka elődök, nyalka úri hősök,
Kinek dicső tettét zengik a regősök!
Üdv néktek, hozsanna, zengjen hát az ének,
Toldi szerelmét is elmesélem néktek.
|
Hajh, dicső elődök, nyalka, cifra ősök,
Kiknek híres tettit zengik a regősök!
Üdv néktek, hozsanna, zengjen hát az ének,
A Toldi szerelmét ím elmondom néktek.
|
|
|
I.
|
I.
|
|
|
Ünnepségre gyűltek fenn Budán a rendek,
Nemes lovagok, csehek, morvák, vendek.
Lantok, dobok, kürtök harsonája ordít,
Mindenki akarja ünnepelni Toldit.
|
Ünnepségre gyűltek fenn Budán a rendek,
Nemesek, lovagok, csehek, morvák, vendek.
Lantok, kürtök, dobok harsonája ordit,
Mindenki akarja ünnepelni Toldit.
|
|
|
Mert, hogy nem hiába jósolta meg Bence
Nagy úr lett Miklósból, a király kedvence.
Kinek ringyó nejét a halálba hágta,
Hálaképpen Miklóst nemessé testálta.
|
Merthogy nem hiába jósolta meg Bence,
Nagy úr lett Miklósunk - a király kegyence.
Kinek ringyó nejét, hogy halálra hágta,
Hálaképpen Miklóst nemessé testálta.
|
|
|
Szól így: Lovaggá ütöm mostan kendet,
Egyúttal átadom a Nagy Valag Rendet.
Nemesi címered, íme kissé pajzán,
Amit nagyon szeretsz, az vagyon kihímezve rajzán.
|
Így szólt: Lovaggá ütöm mostan kendet,
S egyúttal átnyújtom a Nagy Valag Rendet.
Nemesi címered, íme kissé pajzán,
Mit legjobban szeretsz, lett megföstve rajzán.
|
|
|
Egy ásító nagy picsa látható a képen,
Sterilizált faszokkal körülrakva szépen!
Megköszönte Miklós, nyomban hozzálátott,
Ötven udvarhölgyet azonnal meghágott. |
Egy ásító pina látható a képen,
Stilizált faszokkal körülrakva szépen!
Megköszönte Miklós, s nyomban hozzálátott,
Negyven udvarhölgyet azonnal meghágott.
|
|
|
Lóra pattant Miklós aztán kevélyen,
Lelógó csülke földet szántja mélyen.
|
Szörnyű robajától még a föld is ingott,
Miközben a sok nő hörgött, nyögött, fingott.
Lóra pattant aztán peckesen, kevélyen,
Lelógó fasza a földet szántja mélyen.
|
|
|
Szól a király aztán, Miklóst odaintve,
Utad lesz, mely csupa tövisekkel hintve.
|
Zabla nélkül vágtat, őnéki elég ez:
Pöcsét a homokba fúrja, hogyha fékez.
Szól a király aztán, Miklóst odaintve,
Megizzadt faszára hűs pinaport hintve:
|
|
|
Nápoly királynője, gonosz fifikával,
Megölte öcsémet mérgezett pinával.
Majd, hogy gonosz tervét ily módon elérte,
Sok jó magyar vitéz pöcsét lemetélte. |
Nápoly királynője, gonosz fifikával,
Megölte öcsémet mérgezett pinával.
Majd, hogy gonosz tervét ily módon elérte,
Sok jó magyar vitéz pöcsét lemetélte.
|
|
|
Majd besózta őket, elvetemült daccal,
Az összeset megötte früstökre, lazaccal.
Kélj sereggel útra, leckéztesd a bestét,
S egy hét múlva gyere, s Nápolynak elestét! |
Majd besózta őket, s elvetemült daccal,
Az összest megette früstökre, lazaccal.
Kelj útra sereggel, fenyítsd meg a bestét,
S két hét múlva jelentsd Nápolynak elestét!
|
|
|
Eddig szól a király szigorú parancsa,
Miklós csak bólint, s rezzen már a kanca.
Aztán nyomban szűz pinát orzott;
És elvágtatott úgy, hogy csak nyoma porzott. |
Imígy szólt a király szigorú parancsa,
Miklós csak bólintott, s rezzent már a kanca.
Útravalónak egy szűz pinát orzott;
Elvágtatott úgy, hogy csak a nyoma porzott.
|
|
|
II.
|
II.
|
|
|
Nagyfaluba indul Miklós elbúcsúzni,
Mert mérföldes csizmát kell holnap felhúzni.
Nem szívesen megyek - morgott kesergőn,
Mialatt lovával átvágott egy erdőn. |
Nagyfaluba indult Miklós elbúcsúzni,
Mert mérföldes csizmát kell holnapra húzni.
Nem szívesen megyek - morogta kesergőn,
Mialatt lovával átvágott az erdőn.
|
|
|
Ámde hallga! Mi ez? Bűvös ének csendül,
Miklós a nyeregből nyomban földre perdül.
|
Ámde hallga! Mi ez? Bűvös ének csendül,
Miklós a nyeregből nyomban földre perdül.
Elbűvölve állt ott, majd osonni kezdett,
Lába alatt néha egy fűszál, ha rezgett. |
|
|
Csörgedező patak hűs ölén Piroska,
Édesen dalolva a punciját mosta.
Lágyan öblögeté rózsaszínű kelyhét,
Őzek nyalogatják annak édes nedvét. |
Csörgedező patak hűs ölén Piroska,
Édesen dalolva a punciját mosta.
Lágyan öblögeté rózsaszínű kelyhét,
Őzek nyalogatják annak édes nedvét.
|
|
|
Hófehér feneke míg szelíden ringott,
Izgalmában Miklós dögleteset fingott.
Megriadt a lányka, felsikoltott félve,
Mivel lovagot nem látott még élve. |
Hófehér feneke míg szelíden ringott,
Izgalmában Miklós dögleteset fingott.
Megriadt a lányka, felsikoltott félve,
Mivelhogy lovagot nem látott még élve.
|
|
|
Szigorú apácák zárdában nevelték,
Figyelmét a faszról eképp elterelték.
Reszketve figyelte Piroska a bokrot,
És a lőcsöt, mely a hosszú nadrágból kilógott.
|
Szigorú apácák zárdában nevelték,
Figyelmét a faszról eképp elterelték.
|
|
|
Habár nem tanulta soha a szerelmi leckét,
De azonnal ugrálni érezte a peckét.
|
Ámbár nem tanulta a szerelmi leckét,
Azonmód ugrálni érezte a peckét. |
|
|
Beh szép vagy galambom! - szóla Miklós lágyan,
Téged megkefélni volna leghőbb vágyam!
| Beh szép vagy galambom! - szóla Miklós lágyan,
Téged megkefélni volna leghőbb vágyam!
Riadtan figyelte Pirska a bókot,
S a buzogányt, mely a köpenyből kilógott.
|
|
|
Gyanakodva nézte még tovább a lőcsöt,
Közben Miklós kivett egy tégely kenőcsöt.
A lány punciját jól bekente azzal,
Aztán nekiesett az iszonyú nagy fasszal. |
Gyanakodva nézte még tovább a lőcsöt,
Közben Miklós kivett egy tégely kenőcsöt.
A lányka punciját jól bekente azzal,
Aztán ráugrott az iszonyú nagy fasszal.
|
|
|
S csoda történt! - a lányka meg se csuklott,
Úgy nyelte a tubust, mint a kockacukrot.
Habár előtte még sikoltott, mert fúrták a hártyát,
De utána megszokta, mint a cigány a kártyát. |
Csoda történt! - a lány még csak fel sem csuklott,
Úgy nyelte a tubust, mint a kockacukrot.
Bár addig sikított, míg fúrták a hártyát,
De hamar megszokta, mint cigány a kártyát.
|
|
|
Míg Miklósunk a tök ászt kivágta keményen,
Piroska valaga kontrázott serényen.
Így keféltek soká, míg leszállt az este,
A lány nagy pirulva ruháját kereste.
|
S hogy Miklós a tök ászt bevágta keményen,
Piroska kis segge kontrázott serényen.
Így keféltek soká, míg leszállt az este,
A lányka pirulva ruháját kereste.
|
|
|
|
Miklós égő faszát a patakba dugta,
Piroska akkor már a bugyiját húzta.
Úgy látszik, igencsak megjött az étvágya,
Mert még mindig izgett-mozgott a pinája.
|
|
|
|
Benyúlt a patakba, a dákót kereste,
Megmarkolta, izgalmában remegett a teste.
Bár a hideg víztől fél méterre apadt,
Piroska puncija ismét reá akadt.
|
|
|
Ekkor szólott Miklós: Búcsúzzunk, szívecském,
Holnap fel kell vennem világjáró mentém.
Taljánország földjét bejárom, de végül
Hazajövök, téged veszlek majd feleségül! |
Ekkor szólott Miklós: Búcsúzzunk, szívecském,
Holnap fel kell húznom fényes páncélmentém.
Taljánország földjét bejárom, de végül
Hazajövök, s téged veszlek feleségül!
|
|
|
III.
| III.
|
|
|
Egy hétig vágtatott Miklós a sereggel,
Míg elérte Nápolyt kékre dagadt seggel.
Kalandjuk útközben gomba módra termett,
Ástak a taljánok gyakran ravasz tervet. |
Egy hétig vágtatott Miklós a sereggel,
Míg elérte Nápolyt kékre dagadt seggel.
Kalandjuk útközben pelyva módra termett,
Ástak a taljánok gyakran ravasz vermet.
|
|
|
Kimustrált picsákat fák tövébe rakták,
Onnan vicsorogtak a veszélyes aknák.
Félelmet gerjesztett borzas, tüskés szőrük,
Meg is bokrosodott húsz arabs mén tőlük. |
Kimustrált picsákat fák tövébe rakták,
Onnét vicsorogtak a fertelmes aknák.
Félelmet gerjesztett tüskés, borzas szőrük,
Meg is bokrosodott húsz arabs mén tőlük.
|
|
|
Majd később, hogy a sereg Pisát elérte,
Csúcspontjára hágott a taljánok mérge.
Egy magas toronyból lődöztek a besték,
Mérgezett nyilaik a vezért keresték. |
Majd később, hogy a sereg Pisát elérte,
Csúcspontjára hágott a taljánok mérge.
Egy magas toronyból lődöztek a besték,
Mérgezett nyilaik a vezért keresték.
|
|
|
Ágaskodó lóról szökkent Miklós lába,
Felpezsdült haragja szökkent mérges lángra.
Felálló nagy pöcse Pisa tornyát verte,
Élő bizonyságul, hogy még ma is ferde. |
Csótáros lováról szökkent Miklós lábra,
Felpezsdült haragja szökkent mérges lángra.
Fölálló dorongja Pisa tornyát verte,
Élő bizonyság rá, hogy még ma is ferde.
|
|
|
Mint a légy, potyogott a talján,
Megzápult tökkel nyúltak el a pusztán.
S míg száz dögkeselyű holt pöcsükre rátojt,
Elérték Miklósék végcéljukat, Nápolyt. |
Mint a légy, potyogott onnét le a talján,
Megzápult tökökkel nyúltak el az alján.
S amíg a sok döglégy holt pöcsükre rátojt,
Elérték Miklósék végcéljukat, Nápolyt.
|
|
|
Ám útjukat állta egy százöles árok,
Ezért nem támadtak nyomban a csatárok.
Nem fog ki Miklóson holmi árokfajta,
Díjnyertes nagy faszát átvetette rajta. |
Azonnal támadtak volna a csatárok,
Ám útjukat állta egy százöles árok.
Nem fog ki Miklóson holmi árokfajta,
Díjnyertes nagy faszát átvetette rajta.
|
|
|
Szörnyű faszán csörög patkó, nyereg, kantár,
Átügetett rajta teljes lovasdandár.
Előörsnek küldte Miklós csupán őket,
Ám ezek? Meglátták a fürdőző nőket.
|
Csörgött azon patkó, zabla, nyereg, kantár,
Átügetett rajta teljes lovasdandár.
Előörsnek küldte Miklós csupán őket,
Ámde meglátták a fürdő olasz nőket.
|
|
|
S míg rájuk rontva rikoltozva kúrtak,
Pöcsükbe a besték mérges tövist szúrtak.
A gonosz királyné így elérte tervét,
Sok levágott fasszal megtöltötte termét.
|
Amíg rájuk rontva, rikoltozva kúrtak,
Pöcsükbe a besték mérges tüskét szúrtak.
A gonosz királyné így elérte tervét,
Sok levágott fasszal töltötte meg termét.
|
|
|
A szép példányokat vitrinjébe tette,
Míg aprajával a macskákat etette.
Aztán a királynő vadul csengőt rázott,
S nyomban bevezettek egy kan elefántot. |
A szebb példányokat vitrinjébe tette,
Míg az aprajával macskáját etette.
Aztán a királyné vadul csengőt rázott,
S tüstént bevezettek egy kan elefántot.
|
|
|
Az udvari népség felhorkanva szörnyed,
Mázsás farka alatt száz rabszolga görnyed.
Szeméremajkait a királyné tátja,
Farkát a szörnyeteg abba tövig mártja. |
Az udvari népség felhorkan, elszörnyed,
Mázsás farka alatt hat rabszolga görnyed.
Lúgköves picsáját a királyné tátja,
Lőcsét a szörnyeteg abba tövig mártja.
|
|
|
Felsikolt a delnő: Faszt nekem, garázdák,
Ami a seggembe durván szánt barázdát!
|
Ám vad öklelése nem jár sok haszonnal,
Kettőt lökött csupán, s megdöglött azonnal.
Rikácsol a delnő: Faszt nekem, garázdák,
Ami a seggembe durván szánt barázdát!
|
|
|
Hogyha nem szereztek íly faszt énnekem,
Levágott pöcsötök lássam a gyékényen!
Sok nyegle udvaronc megszeppenve zajgott,
Bár kefélés helyett szagolták a sajtot, |
Hogyha nem szereztek egy ilyen faszt nékem,
Levágott pöcsötök látjátok gyékényen!
Sok nyegle udvaronc megszeppenve zajgott,
Bár kefélés helyett szagolták a sajtot,
|
|
|
Elszáradt faszukat óvták mégis félve,
Egzisztenciájukat smirglizték avval minden délben'.
De egyikük közülük boldogan felordít:
Királynőm! Egy eszme, csaljuk lépre Toldit! |
Elszáradt pöcsüket óvták mégis félve,
Eszcájgjuk smirgelték azzal minden délbe'.
Ám az egyik köztük ujjongva felordit:
Királynőm! Egy ötlet, csaljuk lépre Toldit!
|
|
|
Ki nagy seregével ne jöjjön hiába,
Fullasszuk bele őt úrnőnk picsájába!
Kobzosok dalolnak farkáról meséket,
|
Nagy seregével hát ne jöjjön hiába,
Fullaszd őt be úrnőm, tenger nagy picsádba!
Kobzosok dalolnak farkáról regéket,
Bizonyítsa be itt a kósza meséket.
|
|
|
Gertrúdnak az eszme megtetszett azonnal,
Szólt: Ez manőver jár dupla haszonnal!
Gonosz ellenségünk elveszítjük véle,
És én is megtudom, vajon jól kefél-e. |
Gertrúdnak az eszme megtetszett azonnal,
Szólván: E manőver jár dupla haszonnal!
Gonosz ellenségünk elveszejtjük véle,
Én pedig megtudom, hogy jól kefél-e.
|
|
|
Vigye hírül küldönc, hogy feltétel nélkül
Idejöhet Miklós, ki már hír szerint vénül.
Miklós a ravasz hírt lelkendezve vette,
És magát azonnal lovára vetette. |
Vigye hírül küldönc, hogy feltétel nélkül
Megadom magam, s látom őt vendégül!
Miklós a ravasz hírt lelkendezve vette,
És magát azonnal lovára vetette.
|
|
|
Ám felordít, mintha fúrnák éles kések,
Kínozzák valagát ökölnyi kelések.
Páncélnadrág szára pöcsét is gyötörte,
Mérges kelés nőtt rá, nagyobb, mint egy körte! |
Ám felordít, mintha szúrnák éles kések,
Kínozzák valagát öklömnyi kelések.
Páncélnadrág szára pöcsét is gyötörte,
Mérges kelés nőtt rá, olyan, mint egy körte!
|
|
|
Mire elérte a nápolyi piacot,
Számolhatott még vagy féltucat barackot.
Fordulj vissza Miklós, kerüld a kelepcét,
Tégy fájó pöcsödre gyógyhatású repcét! |
Mire elérte a nápolyi piacot,
Számlálhatott rajta féltucat barackot.
Fordulj vissza Miklós, kerüld a kelepcét,
Tégy fájó pöcsödre gyógyhatású repcét!
|
|
|
Ám Miklós a veszélyt nem találja hígan,
Szarvasbőr kulacsát előkapja vígan.
Lekortyol egy liter rumos kávét zaccal,
Nekifohászkodott kevély magyar daccal. |
Ám Miklóst a veszély nem találja hígan,
Csikóbőr kulacsát előkapja vígan.
Lekortyolt egy liter rumos kávét zaccal,
Nekirugaszkodott kevély magyar daccal.
|
|
|
Várta őt Gertrúd ásító valaggal,
Punciját átkötve harci szalaggal.
|
Várta őt már Gertrúd ásító valaggal,
Pinája díszítve szép harci szalaggal.
Ahogy Miklós egy nagy merészet bevágott,
A begerjedt picsa kénkövet okádott.
|
|
|
Fúrta Miklós őtet hét nap, hét éjjel,
Minden numeránál fingott Gertrúd kéjjel.
Ahol végigsepert a fertelmes ciklon,
Narancsligetekben lett a termés citrom. |
Kúrta Miklós a nőt hét nap és hét éjjel,
Minden numeránál fingott Gertrúd kéjjel.
Ahogy végigsöpört a fertelmes ciklon,
Narancsligetekben lett a termés citrom.
|
|
|
Vadgesztenyévé lett az édes maróni,
Összekunkorodott minden makaróni.
Egyiptomi csapás lett ehhez majális,
Gertrúd segge zúg, mint a kanális. |
Vadgesztenyévé vált az édes maróni,
S összekunkorodott minden makaróni.
Egyiptomi csapás lett ehhez majális,
Gertrúd nagy valaga zúg, mint a kanális.
|
|
|
Miklós csak kotorja, döfködi haraggal,
S nem boldogul mégsem az iszonyú valaggal.
Ám hetednap éjjel lohad Gertrúd kedve,
Ha mód volna rá, nem is incselkedne.
|
Miklós csak döfködi, lökdösi haraggal,
Mégsem boldogul az iszonyú valaggal.
Ám hetednap éjjel lohad Gertrúd kedve,
Ha mód volna rá, már nem is cihekedne.
|
|
|
Gyászdalt fúj száz csinos apródruhás fattyú,
Nem áll el mégsem az iszonyú dugattyú.
Nászheverőn röpköd selyem, csipke, bársony,
Visít a királynő az iszonyú nyárson. |
Gyászdalt zeng már hetven apródruhás fattyú,
Mégsem szünetel az iszonyú dugattyú.
Nászheverőn röpköd selyem, csipke, bársony,
Visít a királynő az iszonyú nyárson.
|
|
|
Égnek álló lábbal kalimpál remegve,
De Miklós ezredszer kefél be röhögve.
Gertrúd segge immár élettelen massza,
Ám a dühös Miklós még holtan is bassza. |
Égnek álló lábbal kalimpál hörögve,
Miklós épp századszor keféli röhögve.
Gertrúd segge immár élettelen massza,
Ám a dühödt Miklós holtában is bassza.
|
|
|
Lerángatja Miklóst ötven hóhér durván,
Mázsás lakat csattan a méteres hurkán.
Ráspolyozzák pöcsét szöges kalodába
Viszik kivégezni Nápoly piacára.
|
Míg lerángatja Miklós ötven pribék durván,
Három vödör ondó ömlik szét a kurván.
Mázsás lakat kattan jó Toldi faszára,
Leszorítják pöcsét szöges kalodába.
|
|
|
Főhóhér kezében a pallos csikordul,
Ámde Miklós faszán csakhamar kicsorbul.
Ötvenszer csapott le, míg végül kifáradt,
Közben erős zaj lett, megvívták a várat.
|
Főhóhér kezében a pallos csikordul,
Ámde Miklós faszán csakhamar kicsorbul.
Ötvenszer csapott le, míg végül kifáradt,
Közben szörnyű zaj lett, megvívták a várat.
|
|
|
Miklós seregei betörtek a térre,
Hányták a sok olaszt lándzsára, kardélre.
|
Miklós seregei betörtek a térre,
Hányták a sok taljánt lándzsára, kardélre.
Az udvari lotyók elébb félve nézték,
Hogyan vérengzenek a magyar leventék.
|
|
|
|
A talán kurvák már régen megúnták,
Hogy a pinájukat többnyire csak nyalták.
Most, hogy megérkeztek a magyar gyerekek,
Pöckük egyszeriben az ég felé meredt.
|
|
|
|
Maguk rángatták le a páncél gatyákat,
Meglovagolták a jó magyar bakákat.
Nem kellett őket sem túl sokat biztatni,
Rögtön nekiláttak össze-vissza baszni.
|
|
|
Nagy vitéz tettének meglett méltó ára,
Diadalmenetben ment Miklós Budára. |
Nagy vitéz tettének meglett méltó ára,
Diadalmenetben ment Miklós Budára.
Óriási faszán érem, sujtás lengett,
Potenciájáról himnuszokat zengtek.
|
|
|
S végül felkereste Piroskát, szerelmét,
Ki már várt reája, tartván fehér kelyhét.
Rózsafa-ligetben basztak, nyaltak, kúrtak,
Ah, még ma is kefélnek, hogyha meg nem haltak! |
Végül felkereste Piroskát, szerelmét,
Ki már várt rá, tárván pihés kelyhét.
Rózsafa-ligetben basztak, szoptak, nyaltak,
És még ma is élnek, hogyha meg nem haltak!
|
|
|
